Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1982-06-01 / 6. szám

1. .ábra. Az interalveolaris távolság elosztásának %-os aránya. kedvelt protéziseken nem használt protéziseken

szorosan összefügg a mandibula mozgásával, a rágással, az antagonista rágófelületek érintkezésével. A rágófelületre ható horizontális irányú erőket igen sok tényező idézheti elő. Ezek közül — a teljességre való törekvés nélkül — csupán néhányat sorolnánk fel. Származhatnak pl. a rágófelület excentrikus terheléséből, a mandibula ad-és abdukciós irányú intermedier mozgásából, a protézis, valamint a nyálkahártya-csontalapzat rugalmas alakváltozásából, az alsó lemezes teljes fogpótlások gyakran tapasztalható helyzetváltozásából (melynek következtében még a rágást előkészítő mozgások közben elmozdulnak centrális okklúzióban elfoglalt helyzetükhöz képest), a laterális szemfogpályák akadályozottságából [4] az alsó és a felső protézisek kis- és nagyőrlőinek érintkezéséből, főként laterálokklúzió esetén, amikor az antagonista fogak

JiFj)2 Ff!/

1

2. ábra. A műfogak rágófelületére ható függőlegestől eltérő erőkomponensek esetén keletkező forgatónyomaték arányos az okklúziós felszín-gerincéi távolsággal (M = nyomaték, K=az erő, Fa=az alsó fogsorra ható erő iránya, Ff—a felső fogsorra ható erő iránya, Fh=vízszintes erőkomponens, 0 — az erők támadási pontja)

173