Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1982-06-01 / 6. szám

figyelembe kell venni, hogy mennyi tejet fogyasztanak naponta a gyermekek, továbbá, hogy a tejben a F kötődik, ezért lassabban és kevesebb szívódik fel [15]. A tejfluorozásnak a tömegmegelőzésben való felhasználásakor egyébként számtalan egyéb olyan gyakorlati kérdés merül fel, amely nézetem szerint irreálissá teszi az eljárás gyakorlati megvalósítását. Gyermekotthonokban hasznos lehet, de ebben az esetben az eredmények nem azt igazolják, hogy a tej jó vivőanyag, hanem azt, hogy az ingesztált F cariescsökkenést okoz.

Az iskolafogászatot is a cariesmegelőző módszerek közé számítják. Caries - megelőzésről csak akkor beszélhetünk, ha az alkalmazott eljárás eredményeként kisebb lesz a eariesfrekvencia és az intenzitás is; a rendszeres iskolafogászati ténykedésekkel ezt a célt nem lehet elérni. A DMF számok nagysága a rendszeresen kezeiteken, illetve a nem kezeiteken alig különbözik. Különbség van viszont a DMF számok összetevőinek nagyságában. A rendszeresen kezelt gyermekeken több a tömések száma és kevesebb a hiányzó fog. Ezt is nagy eredménynek tekinthetjük. De hogyan néz ki ez az eredmény számszerűen? A közelmúltban megvizsgáltunk egy rendszeres iskolafogászati kezelésben részesült VIII. osztályos általános iskolás gyermekcsoportot (14. évesek, következő születésnap); a DMF index egy gyermekre 10,27-nek adódott, ebből D: 3,73 , M: 0,61, F: 5,93. Látható tehát, hogy a DMF szám nagy, több a tömés, mint a szuvas fog, a hiányzó fogak száma is viszonylag kevés, a vizsgált iskolafogászat tehát jól működik, de fogszuvasodás megelőzésről nem beszélhetünk. Az iskolafogászat csak akkor válhat a megelőzés eszközévé, ha a fogorvosok hatásosabb egészségnevelő munkát fejtenének ki, és ha felhasználnák az előbbiekben ismertetett lokális fluorprofilaktikumok minden rendelkezésre álló lehetőségét.

3. Korszerű cariesmegelőző program

A legfontosabb teendő egy kollektív eljárás bevezetése (ivóvíz vagy háztartási-lakossági só fluordúsítás). Véleményem szerint a leggazdaságosabb a só fluordúsítása; ennek technológiája is megoldott. Tömegmegelőzéskor minden más perorális F-bevitelt meg kell szüntetni (tabletta, cseppek). Kollektív módszer nélkül is lehet eredményt elérni, de az eredmény fenntartásának különösen nagy létszámú populációkon nincs semmi biztosítéka.

A kollektív módszer nem zárja ki a helyi F kezelések (fogkrém, öblítő szerek, ecsetelések, paszták, zselék, lakkok) lehetőségét. Sőt ajánlatos is az ilyenek alkalmazása, mert ezek növelik a fogzománc ellenállóképességét és ennek következtében a védettséget fokozzák.

A fogszuvasodás nem F hiánybetegség, ezért nagyon fontos az egészségnevelő munka. Tudatában kell azonban lenni annak, hogy az ember természeténél fogva nehezen tud változtatni életvitelén, táplálkozásán és különösen nehéz a gyermekeket rossz szokásaikról (édességek, cukor főétkezések közötti fogyasztása) leszoktatni. Eredmény azonban elérhető, mert vannak olyan felnőttek és gyermekek, akik hallgatnak a jó tanácsra. A motivációhoz nem elegendő az ismeretterjesztés. Hatásosabb ez, ha vizuális módszerekkel (plakátok, filmek, plakk festők) egészítjük ki.

Az egyéni eljárások egy része otthon is alkalmazható. Ilyenkor mindig számítani kell a közreműködőkészség ideiglenes vagy végleges megszűnésével. Ezt sajnos csak akkor vesszük észre, amikor már késő. Ezért helyesebb az egyéni módszereket is az iskolafogászat keretében megvalósítani. Sőt tovább mennék, magában az iskolában is; nem az én felfedezésem, de láttam már olyan iskolákat, ahol a folyosó egyik részében szájöblítő medencét helyeztek el; minden gyermeknek külön szekrénye volt, benne a fogkefe, fogkrém és a mű166