Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1982-04-01 / 4. szám
KÖNYVISMERTETÉS Van der Linden, F. P. 0. M. und Duterloo, H. S.: Die Entwicklung des menschlichen Gebisses. (Az emberi fogazat fejlődése.) Quintessenz, Berlin, 1980. 306 old., 188 ábra (608 fekete-fehér fénykép és vázlatos rajz) Az atlasz egy-egy fejlődési szakasznak megfelelően, kilenc fejezetre osztottan mozaikszerűen, képekkel, rajzokkal szemlélteti az emberi fogazatot, valamint a környező csontállomány fejlődését. A szerzők elsősorban általános anatómiai viszonyok jellemzőit mutatják be, mégis alkalmat találtak az ismertebb fejlődési változatok morfológiai demonstrálására is. Az atlaszban nagy tere van az emberi fogazat azon morfológiai jelei szemléltetésének, amelyek a fogak áttöréséhez, a fogváltozáshoz, a fogak éréséhez vagy használat közbeni kopásához társulnak ugyan, de amelyeket a kezelőorvos a páciensen nem vagy csak nehezen állapíthat meg. Kiváló anatómiai készítményeknek célszerű és gondos preparálása közben, gyakran speciális célú szögből készített, kitűnő fényképsorozaton mutatják be a szerzők az emberi fogazatnak a prenatális-állapottól a teljes kifejlődésig tartó morfológiai és térbeli változásait. A megértést és megjegyezhetőséget elősegíti, hogy mindezeket típusos fejlődési szakaszban levő fogazató koponyákról készített röntgenképek és vázlatos rajzok egészítik ki. Mindkét szerző elsősorban a fogak gyermekkori fejlődésével foglalkozott. Ezért az atlaszt elsősorban a gyermekfogászattal és fogszabályozással foglalkozók forgathatják nagy haszonnal, de az anatómusok, a gyermekorvosok, az antropológusok és a medikusok érdeklődésére is számot tarthat. A kiváló papírra nyomott, jó szerkesztésű és ábraanyagú könyv öregbíti a Quintessenz kiadó eddig is kivívott jó hírnevét. Dr. Kováce-D. Géza Fábián T.—Kaán M. : Klinikai fogpótlástan. Egyetemi jegyzet. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Karának kiadványa. Budapest, 1981. 232 oldal, 18 ábra. 1973-ban jelent meg Kemény ,,Fogpótlástan”-ának második kiadása, s ugyanabban az évben Schranz—Kaán: „A klinikai fogpótlástani gyakorlatok vezérfonala” c. egyetemi jegyzet. Bár azóta a fogpótlástan nemcsak külföldön, de különösen idehaza is nagy lépésekkel halad a fejlődés útján, újabb klinikai fogpótlástani tankönyv hiányát nagyon érzik nemcsak a fogorvostanhallgatók, hanem a gyakorló fogorvosok is. Ez késztette a szerzőket arra, hogy addig is, amíg mód nyílik tankönyv kiadására, egyelőre egyetemi jegyzet formájában adják közre azokat az ismereteket, amelyeket — a szakmai haladást figyelembe véve — a budapesti Fogpótlástani Klinikán tanítanak. A jegyzet az új szemléletnek megfelelően már nem a hagyományos módon tárgyalja az anyagot, tehát nem aszerint, hogy milyen fogművet készítünk: betétet, koronát, hidat, kivehető részleges vagy teljes protézist, hanem olyan csoportosításban, amely orvosi klinikai szempontok szerint történik. A szerzők a fogak hiányát kóros állapotnak tartják, illetve abból indulnak ki, hogy a hiány tulajdonképpen betegség, ill. betegségekhez vezető állapot, amelynek megszüntetésével — pótlásával — gyógyítunk: helyreállítjuk a rágóképességet. Ebből az orvosi szemléletből kiindulva a szerzők már nem a foghiányok pótlásáról, hanem gyógyításáról szólnak. A foghiányokat — teljesen új szemlélet alapján — több csoportban tárgyalják, s mint a gyógyászatban szokásos, adott hiánycsoportba tartozó esetekben a megfelelő: tehát a fix vagy a kivehető megoldást javasolják. De nemcsak a rágóképesség helyreállítása a cél, hanem a megelőzés: a még meglevő fogak megóvása további károsodásoktól. Ezért nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy a fogpótlástani, megelőzés egyben parodontológiai prevenció is. Emellett különös hangsúlyt kap az esztétikai igények fokozottabb kielégítése és a fonetikai szempontok igen részletes ismertetése. E meggondolások alapján a klinikai fogpótlástant két fejezetre: a részleges foghiányok és a teljes foghiányok pótlására, ill. gyógyítására osztják. A részleges foghiányok gyógyítása során külön csoportba sorolják (О-osztály) a korona egyes részleteinek, az egyes fogak hiányát pedig három csoportba, amelyek közül az első és másodiknak két-két alcsoportja van. Ez a csoportosítás elősegíti a fogpótlások tervezését és egyben útmutatást ad a fogpótlás típusának kiválasztásában. A teljes protézist tárgyaló fejezetben egészen új megvilágításban tárgyalják a teljes alsó és felső protézis stabilitását biztosító tényezőket. Ezeknek ismerete nélkül az esetek legnagyobb részében nem lehet használható protézist készíteni. 125
