Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1982-04-01 / 4. szám

get vizsgálat céljából stomato-onkológiai konzíliumra küldték. Vizsgálatkor a bal szájzug áthajlási redőjében (bal felsó 23, 24, 25 fog helyén) dudoros felszínű szövetburjánzás volt látható, melynek közepén babnyi felhányt szélű fekély volt. A burjánzás fájdalmatlan volt, gombos szondát ellenállás nélkül a sinus maxillarisba lehetett vezetni.

A klinikai vizsgálat alapján maxilla tumort állapítottak meg és féloldali maxilla rezekciót, valamint pre- és posztoperatív sugárkezelést javasoltak. A beteget a MÁV Kórház Sugárterápiás osztályán besugározták (mélybesugárzás: 2000 r.). Ezzel egyidőben Chaul-kezelést kapott (1700 r.). A preoperatív besugárzás után 2 hónappal a folyamat a besugárzás ellenére erősen progrediált. Ráterjedt az orralapra, az orrszárnyat előnyomva az arc deformitását okozta és a bal orrjáratot teljesen elzárta (2. és 3. ábra).

A műtétet a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinikán lokális érzéstelenítésben 1969. november 5-én végeztük el, Diffenbaeh—Weber szerint. Külső feltárás után féloldali maxilla-rezekciót végeztünk, a margo infraorbitalis meghagyása mellett. A szájpadlást akrilát fedőlemezzel zártuk le, melynek segítségével a beteg beszéde érthetővé vált, s a táplálkozásban is előnyös volt. A szövettani vizsgálat eredménye: carcinoma planocellulare keratoides volt.

A műtétet követő 5—6. héten új teljes alsó-felső fogsort készítettünk, mely beterjedt a műtéti területre. A beteg jól rág, beszéde érthető, nazális hangzás minimális. Műtét után posztoperatív sugárkezelésben részesült (2000 r.). A beteget 11. esztendeje megfigyelés alatt tartjuk. Közérzete jó, súlygyarapodása 4 kg. Panaszai nincsenek, csupán a fogsor szorult kisebb korrekcióra. A fogsor széli részét és a rezekéit területet kitöltő

114