Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1982-04-01 / 4. szám
1982. április LXXV. évfolyam 4. szám FOGORVOSI SZEMLE Fogorvosi Szemle TS. 97—101. 198%. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinika (igazgató: Dr. Szabó György egyetemi tanár), Budapest Kemoterápia a fej- és nyakdaganatok gyógyításában* DE. SZABÓ GYÖRGY Az utóbbi néhány évben a fej- és nyaktumorok kezelésében a daganatellenes gyógyszerek alkalmazása megszokott, elfogadott módszerré vált. A kérdés ma már nem az, hogy alkalmazzuk-e, hanem, hogyan és mikor, illetve megfordítva: mikor ne nyúljunk ehhez a módszerhez. Az egyik legnagyobb veszély tudniillik abban rejlik, hogy egyesek nem kellő hozzáértéssel közvetlenül és közvetve is ártanak a gyógyszerek felhasználásával. Közvetlenül: az egyébként is leromlott beteg még rosszabb állapotba kerül. Közvetve: a kevés rendelkezésre álló gyógyszert elveszik azok elől, akiknek igazán szükségük lenne rá és a helytelen felhasználás miatti rossz eredmények láttán az orvostársadalom hitét csökkentik a daganatellenes gyógyszerek hatásában. Jelen munkánkat nagyon konkrét célok vezetik: a fej és a nyak malignomáit részletezve szeretnénk útmutatót adni, milyen típusú daganatnál mikor és hogyan alkalmazzuk a kemoterápiát. Erre az szolgáltatott számunkra alapot, hogy több mint 6 év óta foglalkozunk az általános és regionális citosztatikus gyógymódokkal. így 500 eset alapján foglaljuk össze véleményünket. Nem célunk a kezelés technikai részleteivel, az egyes módszerek eredményeinek, szövődményeinek adatszerű ismertetésével foglalkozni, ezek előző közleményeinkben [3, 4] megtalálhatók. Mindenekelőtt tisztázni szeretnénk: mit várunk a kezeléstől? Teljes vagy részleges gyógyulást vagy legalább szubjektív javulást. Teljes gyógyulást a maxilló-faciális régióban a citosztatikumok egyedül ritkán eredményeznek. A ritka sikerek közé azonban szerencsére beletartozhatnak egyes sugárrezisztens, inoperábilis, jó vérellátású lágyrész-sarcomák is (embrionális rhabdomyosarcoma, „kerek sejtes” sarcoma) feltéve, hogy más kezelési kísérlet nem előzte meg a kemoterápiát. A jól megválasztott gyógyszerek hatása az előbb említett daganatok esetében szinte napok alatt bekövetkezik, így rögtön látható, hogy érdemes-e ezt a kezelést folytatni. A citosztatikumok felhasználásának legnagyobb területét alkotják azok a daganatok, melyek esetében más gyógyeljárásokkal együtt alkalmazva a kemoterápiát teljes gyógyulás is várható. Az ún. „komplex daganatkezelés” ismert, erre nem kívánok bővebben kitérni. A „hogyan” azonban igen lényeges kérdés, amivel kapcsolatosan igen eltérő vélemények vannak. A kezelés legdöntőbb al-Érkezett: 1982. január 20. * A szerkesztőség felkérésére a Fogorvosi Szemle jubileuma alkalmából írt közlemény. 97
