Fogorvosi szemle, 1981 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1981-03-01 / 3. szám
1. Teherelosztás esetén a fólia vastagsága (az értéket irodalmi adatok és saját tapasztalatok alapján állítottuk össze). A következőkben sorra vesszük azokat a területeket, melyeket fóliával borítunk. (A fólia vastagsága a gipsszel, cinkoxid-eugenol pasztával és szilikongumival vett lenyomat alapján készült fogsorokra értendők.) Felül papilla incisiva rugae palatinae raphe palati torus palatinus 0,3—0,5 mm 0,2—0,3 mm 0,2 mm 0,3—0,5 mm Alul tuberculum mentale 0,3 mm spina mentalis 0,3—0,4 mm késpengeszerű gerincéi 0,2—0,3 mm Ezeken kívül: extrakció helye, kiálló csontélek, tövisek 0,2—0,4 mm [5, 10, 11, 12, 13, 14, 17, 19, 24]. A torus palatinus fóliázása csak az ún. orsóalakú torus esetében okoz problémát. Ilyenkor az oldalsó lejtőn vékonyabb, a legmagasabb kiemelkedésű „gerincen” vastagabb fólia alkalmazása ajánlatos. A platóalakú torus felszínét vékony fóliával fedjük [10]. 2. Helyfenntartó (távoltartó, tehermentesítő) fóliát alkalmazunk: torus mandibularis 0,4—0,6 mm, crista mylohyoidea 0,5—1 mm, ritkán idegkilépés vagy lefutás helyén 0,5 mm. Amennyiben a gingiva marginálist nem tudjuk kikerülni, 0,2 mm-es fóliával védjük. A lingualis ív alatt távoltartó fóliát használunk, ennek vastagsága függ a processus alveolaris lingualis lejtőjének a szájfenékhez viszonyított dőlésétől (kb. 1 mm) [12, 14, 17, 19]. Fóliázással segíthetünk akkor is, ha a fogsor a túlságosan alámenős részek miatt nehezen helyezhető be (alámenős frontalis proc. alv., tuber maxillae-k) [19]. 3. Mozgásterület biztosítása. Kedvezőtlen esetekben alsó teljes lemezes pótlás készítésekor szükséges lehet a nyálkahártya redőknek kb. 1 mm-es fóliával mozgásteret biztosítani (plica transversalis retromylohyoidea) [19]. A lötyögő csontmagnélküli gerinc fóliázását általában nem tartjuk indokoltnak, ezeknek a területeknek a torzulásmentes lemintázása okoz inkább problémát. Amennyiben a kis kiterjedésű erősen mozgatható csontmagnélküli gerinc lemintázása helyzetváltoztatással jár, akkor ennek kompenzálására vékony fóliával boríthatjuk. A fóliázás helyét, a fólia vastagságát az orvosnak kell jelölni a funkciós lenyomaton, ha ezen nem lehet berajzolni (oroplasztikus anyag), akkor a funkciós mintán. A fóliázás technikai kivitelezéséről itt nem szólunk részletesen. Arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a technikus tartsa be az orvos utasításait. (Rossz gyakorlat, amikor szájvizsgálat nélkül a mintát „tanulmányozva” fóliáznak.) A megadott helyen és vastagságban rögzítse a fóliát, melyet több rétegben kell felhelyezni úgy, hogy az egymásra kerülő lemezek egyre kisebbek legyenek és az alattuk levő széléhez simulnak. így azok szinte átmenet nélkül beleolvadnak környezetükbe, vagyis a fólia széle és a minta felszíne között lépcső ne legyen. Ha ezt betartjuk, akkor a vastagabb és nagyobb kiterjedésű fólia helye (pl. torus palatinus) sem fog szívókamraszerűen viselkedni. A fóliázandó terület reliefjét túlzottan megváltoztatni nem szabad. A fólia a lemez széleit nem érheti el [1, 7, 25]. Meg kell jegyezni, hogy a technikusnak nem kis nehézséget jelenthet a fólia szakszerű felhelyezése, ha mindenben szabályosan akar eljárni. Ha megfelelő indikáció alapján a teljes fogsor alaplemezét fémből készítjük, akkor a tehermentesítést — ha lehet — még körültekintőbben, gondosabban kell elvégezni, mert az utólagos korrekció ezekben az esetekben nagyon nehéz. 70
