Fogorvosi szemle, 1981 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
tásának [5, 6]. A rágónyomás meghatározására gnathodinamométert szerkesztett. Vizsgálatainak pontosságát Komán mérései [3] is megerősítették. Morelli közéleti tevékenysége 1925-ben kezdődött, amikor Körmöczi Zoltán lemondása után megbízták a Fogorvosi Szemle szerkesztésével. Programjában a hazai fogászati tudományos élet fejlesztése, az Egyesület minden működéséről történő tájékoztatás, a fogorvosképzés, a vidéki egyetemek fogászati intézményeinek fejlesztése szerepelt. A szerkesztésbe több agilis munkatársat vont be, így Láng Pált, Lőrinczy Ervint, Oravecz Pált, Simon Bélát, Varga Istvánt és megbízta őket az egyes rovatok vezetésével [7]. A szerkesztői tisztséget hét évig töltötte be. Ekkor átadta Varga /szánnak, mert a Fogorvos Egyesület elnökévé választották. Morelli 14 éven át, 1932— 45-ig töltötte be az elnöki tisztet. Elnöksége alatt a fogorvosképzés és a betegellátás fejlesztését elősegítő több fontos esemény történt, így: a Debreceni, majd a Pécsi Orvostudományi Egyetemen a fogászati oktatás megindítása, a szakorvosképzés rendezése, az Egyesület vidéki hálózatának kialakítása, nemzetközi kapcsolatok fejlesztése [8]. A háború befejezése után 1945-ben a Fogorvos Szakcsoport Morellit örökös tiszteletbeli elnökké választotta. Idős kora ellenére továbbra is részt vett a tudományos életben. A Fogorvosi Egyesületben és az Orvostörténeti Társaságban több kitűnő előadást tartott. Halálát 1960-ban, 81 éves korában tragikus baleset okozta. Morelli munkássága egybeesik a magyar fogászati oktatás kialakulásával. Hazánkban a fogorvosképzés 1924-ig eléggé rendezetlen volt. Fogorvosi működésre az orvosi diploma jogosított, de az orvosképzés tantervében a fogászat nem kötelező, hanem csak fakultatív tárgy volt. 1919 márciusában a Magyar Fogorvosok Egyesületének védnöksége alatt Fogorvosképző iskola indult, mely orvosok számára fél év alatt, előre meghatározott tanterv szerint, elméleti és gyakorlati képzést nyújtott [1, 10]. A tanfolyamon a főtárgyak (konzerváló fogászat, technika, fogpótlástan, fogszabályozástan) előadásain kívül a fogászat egyes részeiről külön speciális előadások is voltak. Ezek között szerepelt Morelli Gusztáv: „Szájbetegségek és általános betegségek szájtünetei” című előadása is. A szakorvosi cím használatát hazánkban aránylag későn, csak az 1924-ben megjelent rendelet szabályozta. Eszerint fogászatból szakorvosi cím használatára jogosult, aki orvosi diplomájának megszerzése után legalább 1 évet fogászati klinikán vagy erre kijelölt fogászati osztályon töltött. Vizsgát a rendelet nem írt elő. Ilyen módon átlagban évenként 40—45 fogorvos képzése történt. E rendelet nem elégítette ki a Fogorvos Egyesület vezetőit, s nem volt elegendő kellő számú fogorvos képzésére sem. A Fogorvos Egyesület sérelmesnek találta, hogy minden más tárgyból két évi klinikai, vagy három évi rendelőintézeti gyakorlatot írtak elő, csak fogászatból volt a gyakorlat egy év. Számos tárgyalás után — ezekben Morellinek, mint a Fogorvos Egyesület elnökének, jelentős szerepe volt — jelent meg 1936-ban a szakorvosi cím használatáról szóló új rendelet. Eszerint a szakorvosi cím megszerzéséhez a diploma után három évi gyakorlat és szakorvosi vizsga szükséges. Ekkor már mind a négy egyetemnek és három budapesti szakrendelésnek volt szakorvosképző joga. Ezeken együttesen évenként mintegy 60—80 szakorvos képzése történt. A három éves tanulmányi idő és a vizsga szükségessé tette a képzés programjának és a vizsga anyagának kidolgozását. Kialakult a „szaktanfolyamhallgatók” speciális tanrendje és kellő gyakorlatra tettek szert az oktatók. A szájbetegségek oktatása 1 hónap alatt teljes napi elfoglaltsággal történt. Morelli Gusztáv korának és életének ismeretében elmondhatjuk, hogy munkásságával elindítója volt hazánkban a szájbetegségek és parodontológia 35
