Fogorvosi szemle, 1981 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
Megbeszélés Az elasztikus lenyomatanyagok (alginát, szilikongumi és poliszulfid bázisú anyagok) az esetek többségében leegyszerűsítették és biztonságosabbá tették a maxillo-faciális tájék hiányainak le mintázását [1, 2, 7, 9, 10]. Az említett anyagok mellett bizonyos esetekben a hagyományos lenyomatanyagok is (pl. gipsz, cinkoxid-eugenol vagy a termoplasztikus anyagok) kedvező kezelési eredményt biztosíthatnak. A felső állcsonthiányok lemintázásakor ma már nem alkalmazzuk az előkészítés nélküli [3, 7, 8], vagy csak vazelinozott [10] gézgombócok behelyezése módszerét. Ezek egyrészt nem akadályozzák meg biztonságosan a lenyomatanyag nem kívánatos beáramlását az orrüreg alámenő részeibe (az alginát kicsiny szakítószilárdsága miatt ilyen szempontból veszélyes anyag), másrészt a kezelés nélküli gézgombócok a hiányról csak bizonytalan tájékoztatást nyújtanak. A felszínükön puha viasszal vagy szilikongumival bevont gézgombóc nagy előnye, hogy egységben torzulásmentesen eltávolítható, minősége ellenőrizhető. Alakváltozás veszélye nélkül ismételten visszahelyezhető, s végül a hiány falait, széleit nyomásmentesen, de pontosan lezárja, és ezzel a szituációs lenyomatanyag üregbe áramlását jól megakadályozza. Fogatlan állcsontokon rehabilitációs protetikai anatómiai lenyomatok legegyszerűbben még ma is termoplasztikus anyagokkal készíthetők. Nagy előnyük, hogy hányinger, hányás stb. esetén egyben és könnyen eltávolíthatók. A helyreállító protetikai funkciós lenyomatok céljára a szilikon bázisú anyagokat tartjuk legalkalmasabbaknak. Ezeknek az anyagoknak rugalmassága, viszonylag nagy szakítási szilárdsága, s nem utolsósorban irányítható, réteges adagolási mód alkalmazásának lehetősége a speciális funkciós felszínek kialakításában (pl. lágyszájpad obturátor) nagy előnyt jelent. A helyreállító protetikai kezelések első lenyomatai elsősorban az alapprotézis elkészítését biztosítják. Tanácsos a beteget már ekkor pszichésen előkészíteni a protézis utólagos alakításának szükségességére és a megkívánt együttműködésre is. Összefoglalás A maxillo-faciális tájék hiányainak protetikai helyreállításakor a viaszba mártott, vagy a felszínére szakaszosan és rétegesen felrakott szilikongumival bevont gézgombóc módszer jó lenyomatvételi lehetőséget ad. IRODALOM: 1. Benoist, M.: Rehabilitation et prothése maxillofaciales. Prelat, Paris, 1978. 25. o. —• 2. Fábián T., Huszár Gy., GötzGy.: Bevezetés a fogpótlástanba. Medicina, Budapest, 1979. 368. o. ■— 3. Kertész J.: Új eredmények az arc- és állcsonthiányok és deformitások protetikai helyreállításában. Kandidátusi értekezés. Budapest, 1957. 69. o. — 4. Kovács D. G.: Fogorv. Szle. 59, 309, 1966. — 6. Kovács D. G.: Fogorv. Szle. 72, 132, 1979. — 6. Molnár L., Schranz D., Huszár Gy.: Fogpótlástan. Eü. Kiadó, Budapest, 1950. 559. o. — 7. Bahn, A. O., Boucher, L. J.: Maxillofacial prothetics. Saunders, Philadelphia, 1970. 90. o. — 8. Skalaud F., Székely 1.: Fogorv. Szle. 47, 162, 1954. — 9. Soulet, H., Gibert, F.: Rév. Franc. Proth. Max-Fao. 4, 229. 1975. — 10. Trauner, В.: Kiefer- und Gesichtschirurgie. II. Urban u. Schwarzenberg, München, 1973. 593. o. Г. Д. Ковач и. К. Селлеши: Методы взятия оттисков при челястнолицевом реабилитационном протезическом лечении Dr. G. Kovács, D. and Dr. К. Szöllősi: Methods of impression in rehabilitation prosthetic treatment Dr. G. D. Kovács und Dr. К. Szöllősi: Methoden der Abdrucknahme im Falle maxillofazialer prothetischer Behabilitationsbehandlung 18
