Fogorvosi szemle, 1981 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
engedett kétszerese. A műanyag sörték azonban a fogkefe keménysége standardizálásának csak a lehetőségét teremtették meg. Ez ideig még nincs általánosan elfogadott standard. Az irodalomban 0,17 (puha) és 0,40 mm (extrakemény) között elhelyezkedő, sokszor egymást fedő értékeket javasolnak [1, 2, 6, 9, 11, 13, 14]. Előfordul, hogy az egyik fogkefemárka középkemény (medium) jelölésű sörtéinek átmérői nagyobbak, mint a másik márka kemény jelöléssel ellátott sortéi [5]. Ezért a jelenlegi körülmények között az a kívánatos, hogy a fogkefén, illetve a csomagoláson a sörteméretek is fel legyenek tüntetve. Az általunk vizsgált természetes sörtéjű fogkefék sörteátmérőinek átlagát tekintve a fogkefék túlságosan puhák. Valószínűleg azért alakult így a helyzet, mivel a köztudatban a sérülés és a vérzés szinonimaként szerepelnek, így ha a fogmosáskor vérzés jelentkezik, azt a fogkefe traumatizáló hatásának tulajdonítják, holott az elsősorban az ínygyulladás következménye. A fogkefe lágyszöveteket traumatizáló hatásának jele az ínyrecesszió kialakulása, illetve fokozódása. Egészséges íny esetén csak kivételesen durva behatásokra jelentkezik ínyvérzés, legtöbbször csak deszkvamáció látható, de a recesszióhoz viszonyítva előfordulása igen ritka [12]. A sörték hosszát az irodalom I, 0—1,3 cm-ben adja meg [1, 2, 6, 9, 11, 13, 14]. A lehetséges 111 eset több mint egyharmada a fenti határokon kívül, a többségük afölött található. A sörték hosszában ugyanazon fogkefe különböző területei között észlelt különbségek a nem egyenes fejprofil következményének tulajdoníthatók. A különbségek 90%-a szignifikánsnak bizonyult. Így az egyenes formától való eltérés ugyanazon a fogkefén belül is különböző keménységű területeket eredményez, ami még a műanyag sörték esetében sem teszi lehetővé a fogkefe keménységének pontos megadását. A fogkefék sörteszámában mutatkozó eltérések egyrészt a csomószám különbözőségéből adódnak, amit viszont a sörtemezőknek a kívánatosnál nagyobb méretei magyaráznak. Ezáltal jelentős mennyiségű anyag kerül feleslegesen felhasználásra. A másik ok, mely a magas csomónkénti szálszámot is magyarázza az, hogy a felhasznált természetes sörték átmérője igen kicsi. A sörték maximális csomónkénti száma még a puha fogkefék esetében is csak 80 körül van, annál is inkább, mivel ettől magasabb szálszám biztonságos rögzítése már gyártástechnológiai nehézségeket okoz [2, 3]. Összefoglalás A természetes sörtéjű fogkefék sörteátmérői között ugyanazon fogkeféken belül 3—6-szoros különbséget észlelt._lll esetből a sörtehossz 102 esetben mutatott különbséget a vizsgált helyek között, melyek közül 89 szignifikánsnak bizonyult. A természetes sörtéjű, valamint a nem egyenes profilú fogkefék keménysége ugyanazon a fogkefén belül is változik. IRODALOM: 1. Balogh K., Huszár Gy. és Sugár L.: Fog- és szájbetegségek megelőzése. Akad. Kiadó. Budapest, 1965, 93. o. — 2. Bass, G. G.: Dent. Items. 70, 697, 1948. —- 3. Farming, E. A. und F. R. Henning: Aust. dent. J. 12, 464, 1967. — 4. Heath, J. R. and Wilson, H. J.: Brit. dent. J. 130, 59, 1971. — 5. Hine, M. K.: J. Amor. dent. Assoc. 46, 536, 1953. — 6. Hine, M. K.: Int. dent. J. 6, 15, 1956. -—- 7. Kauffmann, J. H.: D. Cosmos, 66, 300, 1924. — 8. Keszthelyi G.: Fogorv. Szle. 72, 179, 1979. — 9. McCauley, H. B.: J. Amer. dent. Ass. 33, 283, 1946. — 10. McFarlane, D. W.: Brit. dent. J. 79, 187, 1945. — 11. Puckett, J. B.: J. Periodontol. 41, 398, 1970. — 12. Sangnes, G. and Gjermo, P.: Community Dent. Oral Epidemiol. 4, 77, 1976. — 13. Wade, A. B.: Brit. dent. J. 94, 204, 1953. — 14. Zuhrt, R.: Dtsch. Stomat. 9, 457, 1959. 12
