Fogorvosi szemle, 1981 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1981-07-01 / 7. szám

1981. július

LXXIV. évfolyam 7. szám

FOGORVOSI SZEMLE

Fogorvosi Szemle 14. 193—195. 1981.

Debreceni Orvostudományi Egyetem, Etomatologiai Klinika (igazgató: Dr. Szentpétery József egyetemi tanár)

Elmélkedés műszavaink tartalmáról:

A centrálokklúzió

DB. SZENTPÉTERY JÓZSEF

Mottó:

In certibus unitas, in dubiis...

A szó: munkaeszköz, amely akkor hasznos, ha pontos az értelme. Használat közben csiszolódik, mint a szerszám nyele. Az alkalmatlanná vált szót kicseréljük mással; esetleg a szó marad, csak az értelme módosul. A tudásunkban beálló élesebb fordulat néha éppen abban mutatkozik meg, hogy egyes műszavaknak megváltozik a tartalma. Az is előfordul, hogy időlegesen a szó értelme elbizonytalanodik, mert egyesek még a régi értelemben használják. Valahogyan így állunk ma a centrálokklúzió kifejezéssel. Érdemes elgondolkozni történeti alakulásán; pontosítani az általa jelölt fogalom tartalmát és körét.

A múlt század végére a fogpótlások készítése során felmerült a fogak lemintázásának igénye. Kialakult többféle viasz és gipsz, kialakultak a szükséges kifejezések: lenyomat, minta, harapás (bite, Biss), záródás-zárás (occlusion, Schluss) stb. Igyekeztek minden mozgást minél pontosabban leírni; szavak seregét alkották pro-, re-, antero-, retro-, latero-, medio-, mesio-, disto-, dextro-, sinistro- előtaggal és -trusio, -ductio, -tractio, -pulsio utórésszel. Még mielőtt kialakulhatott volna egységes, logikus nómenklatúra, kiderült, hogy nem a mozgások sokfélesége a lényeges, hanem annál inkább az, hogy van egy fontos, gyakran elfoglalt, megállapítható helyzet, ahonnan kiindulnak és ahová visszatérnek a mozgások, és amelyet a protetikai munkákhoz meg kell keresni, rögzíteni. Minden más mandibulahelyzet összefoglalható egyetlen közös (eccentric) kifejezéssel. Ezt a fontos, megállapítható helyzetet centrálisnak nevezték el, mert minden irányban innen lehetett, mint középpontból, kiindulni; minthogy pedig a két fogsorát összezárta a beteg, okklúzió volt a kifejezés másik szava. Szorosan vett értelemben cenrálokklúziós helyzet csak antagonista fogakkal értelmezhető; a fogatlan szájban neki megfelelő helyzetet (térben egymáshoz képest hogyan áll a felső és alsó állcsont) elnevezték centrális relációnak.

A centrálokklúziós helyzetben megfigyelhető részjelenségek:

1. A két fogsor igen stabilis, biztonságos helyzetben van; egymást támasztják. Az izomzat maximális erőkifejtésre itt képes. Ez a helyzet alkalmas a maximális testi erőkifejtéshez is (mellkas felfújása, glottis zárása, emelés stb.). Maximális megtámasztás.

2. Itt van a legszélesebb érintkezési felület a két fogsor között, itt oszlik el legnagyobb felületen a rágóerő. Maximális rágófelület.

Érkezett: 1981. január 27.

193