Fogorvosi szemle, 1981 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
Megbeszélés A keringő antikoagulánsok okozta vérzékenység kivédésében fontos a prevenció. Ezt a szájsebészeti járóbetegek általános anamnézisének a tisztázásával érhetjük el. A kardiovaszkuláris állapotot az érzéstelenítő szer megválasztása, továbbá a beadható mennyiség megállapítása miatt is tisztáznunk kell. A kumarin-származékokkal kezelt esetekben a kisebb szájsebészeti beavatkozások a gyógyszeradag csökkentése után—a protrombin idő ismételt ellenőrzését követően — 30—40% közti Quick-index mellett elvégezhetők. A gyógyszer teljes elhagyása, vagy a protrombin értékének a gyors 40% fölé való emelése nem kívánatos, mert fokozza a trombózis veszélyét (ún. „antikoaguláns visszacsapás” vagy „visszacsapási trombózis”), ezért óvatosan csökkentett adag mellett végezhető az extrakció. A nagyobb feltárást vagy több fog eltávolítását igénylő esetekben, továbbá szubdekompenzált állapotban, amikor a kumarin-származékok kiürülése lelassul, a tervezett szájsebészeti beavatkozást tanácsos intézetben elvégezni. Ha ilyen esetben a megfelelő előkészítés után a posztoperatív szakban vérzés lép fel, akkor a kumarin adagját csökkentve, К-vitamint adunk és naponta végzett ellenőrzés mellett a protrombin-szintet 40—50%-os érték között tartjuk. A tartósan heparinozott betegek szájsebészeti ellátását fekvőosztályon kell végezni, még egyszerű, szövődménymentes extrakció esetén is. Ennek az az oka, hogy a terápiásán beadott heparin egy része a sejtekhez kötődik és a felszabadulásának az ütemét, annak pontos körülményeit nem ismerjük. Ha a heparinnal kezelt beteg a posztoperatív szakban vérzik, akkor az alvadási idő értékétől függően 1—3 alkalommal adunk naponta iv. protamin injekciót. Heparinaemiás eredetű vérzés esetén néha lassú infúzióban kell adni a Protamin-szulfátot. Erre a célra 1%-os protamin-szulfát oldatot használunk. A megközelítő mennyiségi viszonyokat annak alapján számítjuk ki, hogy 10 mg protamin-szulfát kb. 1000 É heparin hatását függeszti fel. Az elméletileg így kiszámított protamin-szulfát dózisának a másfél-kétszeresét szoktuk alkalmazni a gyakorlatban. Ezt a kezelést minden esetben antifibrinolitikus szerek adásával támogatjuk, májlézió esetén pedig К-vitaminnal, vazopátiás esetekben napi 1—1 amp. Styptanonnal vagy Dicynonnal is kiegészítjük a kezelést, esetleg transzfúziót végzünk. IRODALOM: 1. Augustin, E.: Geburtsh. u. Frauenheilk. 18, 461, 1958. — 2. Copley, A. L. : Haemorheology. Pergamon Pr., Oxford, 230, 1968. — 3. Davey, M. G., Lander, H.: J. din. Path. 21, 55, 1968. — 4. Födisch, H., örtli, P.: Wien. kiin. Wschr. 79, 675, 1967. ■— 5. Fries, К. : Gynaecologia. 47, 148, 1959. — 6. Gabka, J., Harnisch, H.: Komplikationen und Fehler bei der zahnärztlichen Behandlung. Thieme, Stuttgart, 3, 131, 1974. — 7. Gyenes V., Bartha M., Benes G.: Fogorv. Szle. 60, 169, 1967. -— 8. Hiemeyer, V., Rasche, HDiel, K.: Hämorrhagische Diathesen. Thieme, Stuttgart 18, 1972. — 9. Jürgens, J.: Dtsch. med. Wschr. 84, 2285, 1959. — 10. Jürgens, It.: Z. ges. inn. Med. 8, 918, 1953. — 1 1. Koller, K.: Praxis, 49, 311, 1953. — 12. Kovács В., Tóth К., Kerényi G.: Int. J. Surg. 5, 3, 1976. — 13. Leypold, F., Carniel, M.: Münch, med. Wschr. 103, 1675, 1961. — 14. Müller-Eckhardt, C.: Med. Klin. 57, 2135, 1962. — 15. Pálos Á. L., Sas G.: Thromboemboliák és haemorrhagiás diathesisek. Medicina, Budapest, 172, 1973. — 16. Perlick, E.: Hämorrhagische Diathesen. Thieme, Leipzig, 20, 1962. — 17. Schwarz, A. IF., Erich, J. B.: Plast, recostr. Surg., 25, 1, 1960. И. В a m о ш, К. Л e л к e ш, М. О р о с: Стоматологические отношения антикоагулянтного лечения Авторы излагают профилактику и лечение вызываемых антикоагулянтным лечением кровотечений из полости рта. При антикоагулянтном лечении требуется тесное сотрудничество лечащего, лабораторного врача и стоматолога. 7
