Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
70 LOVASI ZS.—V ASS Z.—TAR JAN I. 1. ábra. Concise szabályos barázdában 3. ábra. Nuva-Seal, festéknyomok a zománc felszínes rétegén 2. ábra. Concise hibás morfológiai felépitettségű barázdában zonyult, míg a Nuva-8eal-ná 1 kisebb mértékű festékbeivódást tapasztaltunk a barázdazáró alatti zománc felszínes rétegében. Típusos képeiket az 1—3. ábrán mutatjuk. Megbeszélés A barázdazáró anyagok viselkedését in vitro körülmények között Simonsen [П]. Low és Fraunhofer [6], Williams, Fraunhofer és Winter [15] vizsgálták. Klinikai hatásosságuk elsősorban adhéziós képességüktől függ, hogy milyen erősen kötődnek a kondicionált zománc-felszínhez. Ezt nagy mértékben befolyásolja a polimerizáció során végbemenő zsugorodás, illetve a hidratációt követő expanzió mértéke. Az adhézió akkor jó, ha ez utóbbi kompenzálni tudja a zsugorodást. így az anyag kitölti a kondicionált zománcfelszín egyenetlenségeit, s azokba tökéletesen beékelődik [6, 15]. A barázdazárás eredményességét befolyásolja még az anyag viszkozitása, minthogy fluiditása (folyékonysága) — amely a viszkozitás reciprok értéke — és a módszer eredményessége egyenes arányban változnak. Ez nyilvánvaló, mivel a folyékonyabb barázdazáró anyag tökéletesebben képes kitölteni a savval előkezelt zománcfelszín pórusait, valamint a mély, szűk barázdarésbe is könnyebben hatol be. így természetesen fokozott a mechanikai retenció is. Eredményeink, melyek más szerzők adataival megegyeznek [1, 3, 11], ezzel magyarázhatók. Az in situ polimerizálódó Concise, mellyel a legkedvezőbbek a tapasztalataink, mindenképpen alkalmasnak tűnik, hogy a jövőben hazai körülmények között is in vivo, a gyermekek még ép barázdáiban használjuk. összefoglalás 10—10 frissen extrahált premolaris és moláris ép barázdáit Concise, Del ton, Nuva Seal (bis-GMA) barázdazáróval zárták azonos módon in vitro. Az ezekből készített 200 fim vastagságú orovesztibuláris csiszolatokon fénymikroszkóppal vizsgálták a barázdazáró elhelyezkedését. Széli záródását festékdiffúziós módszerrel ellenőrizték. A legkedvezőbb eredményeket a Concise mutatta. IRODALOM: 1. Bojani, J., Cerces, H.: J. I’rev. Dent. 3, 31 (1976). — 2. Boros S.: Fogászati pathologia. Medicina, Budapest, 1961. 49. old. — 3. Brooks, J. D., Mertz- Fairhurst, E. J.: J. Prev. Dent. 3, 43 (1976). — 4. Buonocore, M. в.: J. A. D. A. 32, 1090 (1971). — 6. Higson, J. F.: J. Dent. 4, 218 (1976). — 6. Low, T., von Fraunhofer, J. A.: J. Dent. 4, 131 (1976). — 7. Murray, Z. Z., Williams, B.: J. Dent. 3, 145 (1975). — 8. Rock, W. P.: Brit. Dent. J. 133, 146 (1972). — 9. Rock, W. P.: Brit. Dent. J. 136, 317 (1974). — 10. Rock, W. P.: Brit. Dent. J. 136, 455 (1974). — 11. Simonsen, R. J.:
