Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
68 molnár к. — lapszemle: Ф. M о л н а p: Испытание умелости рук будущих студентов-стоматологов Результаты испытания умелости рук при приемных испытаниях в Стоматологический институт хорошо совпадают с таковым студентов III-го курса института. Категоризация показала у 88 % лиц разницу не больше чем в один класс. Среди студентов II I-го курса в 9 % была достигнута лучшая, в 3 % — худшая квалификация. Molnár, F.: The importance of an aptitude test in selecting students of dentistry The results of an aptitude test before admission were shown to display a strong positive correlation with the students’ qualification in reliance on performance in the propedeutical exercises of operative dentistry in the 3rd study year. Categorisation according to the two items was not changed by more than one class in 88 %, it was improved in 9, inferior in 3 %, after three years. Molnár, F.: Prüfung der Manualität angehender Studenten der Zahnheilkunde Die Ergebnisse der Manualitätsprüfung in der Selektion der zum Studium Zugelassenen stimmen mit der Qualifikation nach der Leistung im Propädeutikum der konservierenden Zahnheilkunde (im III. Studienjahr) gut überein. Die Kategorisierung nach den beiden Bewertungen wies einen Unterschied von nicht mehr als einer Klasse bei 88 % der Probanden auf; im III. Studienjahr war zu 9 % eine bessere, zu 3 % eine schlechtere Qualifikation erreicht. I A P S Z E M L E Szájüregi leukoplakia, prekancerózis és hámdiszplázia. Dtsch. Z. Mund-Kiefer- Gesichts-Chir. 2, 197—242, 1978. Az igen fiatal nyugatnémet szájsebészeti folyóirat patológiai témájú közeleményeknek is helyt ad. Csaknem egy teljes számot (négy eredeti közleményt és a hozzáírt bevezetőt) szentelt a klinikum számára is sok információt nyújtó, patohisztológiai indíttatású téma, a ma sem egyértelműen tisztázott szájüregi leukoplákia, mint rákmegelőző állapot problémakörének. A szerzői négyes (Seifert, О., Burkhardt, A., boning, Th., Univ. Inst. Pathologie, és Maerker, R., Nordwestdeutsche Kieferklinik, Hamburg) több éves munkájuk eredményéből a leukoplakiák klinikumát és epidemiológiáját egy, a leukoplákiák kórszövettanát pedig három dolgozatban foglalta össze. Noha a vizsgált betegek száma (200) csak közepesnek mondható, az adatok gondos, szinte minden szempontra kiterjedő, rendkívül precíz feldolgozása értékes következtetésekre ad lehetőséget. A vizsgálat célja olyan szövettani osztályozás, diszpláziafokozat megállapítása, amely alapján nagy biztonsággal lehet a leukoplákia malignizálódási tendenciáját avagy meglétét (cc. in situ) megítélni. Hat szövettani jellemző alapján (bazálsejthiperplázia, a bazálsejtek polaritásának megváltozása, sejtpolimorfia, nagyszámú mitózis, diszkeratózis, a hámrétegződés zavara) három csoportot képeztek: nincs vagy csak kisfokú, közepes, illetve nagyfokú a diszplázia. Igen alapos, a mennyiségi különbségekre is kiterjedő vizsgálatok után megállapították, hogy a fokozatok elkülönítésére a mitozisszám, a diszkeratózis és a hámrétegződés zavara ad döntő támpontot; egyben az is kiderült, hogy a cc. in situ és a nagyfokú diszplázia között csupán árnyalatnyi különbség van. Ezt az bizonyítja a legékesebben, hogy az e csoportba tartozó leukoplákiák 43 %-ában volt karcinomás elfajulás. A klinikum számára legmegfelelőbb osztályozási rendszernek a Sugár—Bánóczy— Csiba - beosz. tás t tartják (L. simplex, verrucosa, erosiva), de ugyanakkor meggyőzően bizonyítják, hogy a klinikai és szövettani lelet nem mindig egyezik. Adataik a nemzetközi eredményekkel összhangban vannak; állásfoglalásuk lényegében nem különbözik a WHO Collaborating Centre for Oral Precancerous Lesions hivatalos állásfoglalásából (Oral. Surg. 1978. október). Eredményeik alapján a klinikum számára, a prognózis és terápia szempontjából hasznos adatokat nyújtó szövettani osztályozás alkalmasnak tűnik. Vereckei László dr. (Debrecen)
