Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1980-02-01 / 2. szám

58 LAPSZEMLE/KÖNYVISMERTETÉS

L A

L P S Z

E M L E

Sluka, H.—Lehmann, В,—Flores de Jacoby, L. : Verwendung von Knochenmatrix als Material für direkte Überkappung der Pulpa. Dtsch. zahnärztl. Z. 34, 467—469, 1979.

Direkt pulpasapkázáshoz és vitálamputációhoz a szokásos főalkatrészként kalciumhidroxidot tartalmazó paszták helyett biológiai borításként csont-alapanyagot használtak. Ez érdemben kollagén volt; calcitonint adtak hozzá, hogy a sejteket/szöveteket meszesedésre ösztönözze. Borjúcsontok spongiosájából nyert anyaggal vizslák őrlőfogain végezték a kísérleteket; a pulpasebet enyhe nyomással fedték. A sapkázó massza fölé foszfátcementet tettek, az üreget kompozittal zárták. — A 8 hét után megölt állatok fogaiból készült metszeteket fény- és elektronmikroszkóppal vizsgálták. A fogbél mindegyik kezelt fogban életben maradt; a pulpát fedő csontmatrix környékét sejtek foglalták el, amely körül kollagén-szintézist láttak. A kollagén-rostok hálózatba tömörültek és megkezdődött elmeszesedésük. Sem a fogbélben, sem a csontalapanyagban nem észleltek szövetelhalást, sem elhatároló beszűrődést. — Az újonnan termelt keményállomány szerkezete azonban nem volt azonos a normális dentinével.

j" Bruszt Pál (Baja)

KÖNYVISMERTETÉS

Schulze, Gh.: Lehrbuch der Kieferorthopädie. Bd. 1: Einführung in die Kieferorthopädie, Anamnese und Befunderhebung unter besonderer Berücksichtigung der Modellanalyse. — Bd. 2 : Die kieferorthopädische Behandlung mit abnehmbaren Geräten einschliesslich der sogenannten Extraktionstherapie und Rezidivverhütung. Quintessenz, Berlin etc. Bd. 1 : 1975, 168 o., 123 ábra; DM 86,— Bd. 2: 1979, 287 o., 178 ábra; DM 128,—

Az NSZK-ban minden fogorvosnak törvényszabta kötelessége, hogy a hozzá kerülő gyermek fogazati rendellenességét — tudásszintjóhez mérten —- kezelje, ill. a szövevényesebb anomáliát mutató gyermeket ortodontus-szakorvoshoz továbbjuttassa. Hogy e tudásszint ne csupán a durvább anomália felismeréséből és ezt követően „beutaló” kitöltéséből álljon, ahhoz nyújt segítséget e három kötetesre tervezett tankönyv; azt az alapszintű ortodonciai tudást közvetíti a fogorvostanhallgatónak, amellyel oklevele megszerzéséhez rendelkeznie kell. A könyv szerzője a Freie Universität Berlin ortodontus-professzora, akinek nevét hazai szakembereink többsége, ha más helyről nem, úgy onnan ismeri, hogy a Gorlin és Goldman által szerkesztett Thoma’s Oral Pathologyhan a Developmental anomalies of the teeth and jaws fejezetet írta. Orvosi, általános biológiai, genetikai műveltsége, olvasottsága révén megítélésem szerint a nőmet nyelvterületen napjainkban működő ortodontusok közül kiemelkedően a legalkalmasabb szakember, hogy kellő judiciummal megszűrt tudást közvetítsen. A nálunk most meginduló ortodontus-specialista-képzés igényeire figyelemmel ismertetem — a 3. kötet megjelenését be nem várva — a két megjelent kötetet.

Csak irigyelni tudom az NSZK-ban szakmánkat tanuló hallgatót, hogy ortodonciai tudását ilyen kitűnően megfogalmazott és bölcsen írt könyvből szerezheti meg. Az első kötet az anamnézis felvételét és a mindennapos ortodonciai diagnosztikát ismerteti; ennek alapja a gondos modell-analízis. A nem csupán kezdők által nehezen értett „rekonstrukciós tan” egyszerűbb, érthetőbb leírásával az irodalomban én eddig nem találkoztam. A könyvből meg lehet tanulni a rekonstrukció gondolatmenetét, kivitelét, a megbízható diagnosztikát. Ez olyan érték, amely a könyvet a tanuló fogorvos — e kategóriába sorolom hazai viszonyaink között a leendő ortodontus-szakorvost is! — számára nélkülözhetetlenné teszi. — Bölcs önmérséklettel ítéli meg sok tapasztalat birtokában, hogy mely anomáliát tart kivehető készülékkel kezelhetőnek, s kezelésére milyen gépet ajánl. A gépek elkészítésének menetét -—- ez az NSZK-ban a fogorvosképző curriculumban gyakorlati kurzus tárgya — ismertnek tételezi fel, tehát nem tárgyalja. Annál gondosabban, részletesebben mutatja meg azt a gondolatmenetet, amelynek alapján a kezelést tervezte, végezte, s szép képekkel illusztrálja — a kezelés előtti és utáni állapotot rögzítve —— az elért eredményt. Érthető és indokolt az az alapállása, hogy először kivehető aktív géppel rendezi külön-külön a két fogsort, hogy ezt követően többnyire aktivátorral állítsa be a kívánt záródást. Jól mutatja be, mikor jár jobban