Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1980-02-01 / 2. szám
1980. február LXXIII. évfolyam 2. szám FOGORVOSI SZEMLE Fogorvosi Szemle T3. 33—35. 1980. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Budapest, I. sz. Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet (igazgató: Tömböl Teréz dr. egy. tanár) és Konzerváló Fogászati Klinika (igazgató: Bánóczy Jolán dr. egy. tanár) Ferde nagy őrlő fogak tengely korrekció ja rögzített fogpótlások készítésekor SZABÓ KÁLMÁN dr. és FERENCZI IDA dr. Érkezett: 1979. március 10. Elfogadva: 1979. március 15. A fogpótlás célja a rágófunkció helyreállítása mellett a maradékfogazat védelme is. E követelmény legjobban a jól tervezett, sínezést is biztosító rögzített fogpótlással teljesíthető. Célszerű ezért az ehhez szükséges feltételek megteremtésére törekedni. A páciensek is szívesebben viselik a rögzített fogművet, mint a kivehetőt. A rögzített fogpótlás behelyezhetőségének feltétele a lecsiszolt pillérek párhuzamossága [1, 2]. Amennyiben a csiszolással végzendő párhuzamosítás veszélyeztetné a pulpa épségét, úgy a rögzített fogpótlás behelyezhetőségének eléréséhez két út vezethet. Az egyik esetben a pulpa feláldozása árán párhuzamosába tjük a pillércsonkok tengelyét, a másik esetben viszont a pulpa épségének megőrzése érdekében a tengelyállást vagy speciális előkészítéssel [4, 7, 8] osztott híddal, vagy közbeiktatott fogművel [3, 5, 6] korrigáljuk. Mi az utóbbi megoldást választottuk, mert míg a pulpa feláldozásával járó megoldás nagyobb időráfordítást igénylő, bonyolultabb, a fog biológiai értékét csökkentő eljárás, addig a közbeiktatott fogmű elkészítése egyszerűbb és olcsóbb, s a fogak biológiai értékét nem csökkentjük. A moláris fogak tengelyállásának megállapítása azonban nem mindig egyszerű feladat. Megtekintéssel nem minden esetben tűnik szembe, hogy a leendő pillérek tengelye nem párhuzamosítható a többi pillér tengelyével. Amennyiben a foghiányt elsőként van módunk pótolni, úgy a megtekintés mellett jól tájékoztathat a Götz [2] által ajánlott vesztibuláris viaszlenyomat vizsgálata. Ez úgy történik, hogy meleg viaszhengert a fogak vesztibuláris felszínéhez nyomunk; lehűtés után eltávolítjuk és tolómérő segítségével vizsgáljuk a leendő pillérek tengelyeinek viszonyát egymáshoz. E módszer féloldali foghiány pótlásakor használható. Nagyobb foghiányok pótlásakor azonban feltétlenül indokolt tanulmányi minta készítése; ezt célszerű röntgenképekkel kiegészíteni. Gyakran előfordul, hogy régi híd helyett kell újat készítenünk. Ilyenkor a lecsiszolt fogak koronájának alakja rendszerint nem tájékoztat a fog eredeti, esetleg rendellenes helyzetéről. Előfordulhat ezért, hogy akadályba ütközünk a fog utáncsiszolása közben, s ilyenkor csakis a röntgenkép segíthet (1. ábra). Máskor viszont már a meglevő fogmű árulkodik, hogy a ferde tengelyű pillért
