Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
KÖNYVISMERTETÉS 27 К Ö N Y У I S M E It T Е Т É S Kleinberg, I.—Ellison, S. A.—Mandel, I. D. (eds.): Saliva and dental caries. Proceedings of a workshop : June 5—7, 1978 at Stony Brook, N. Y. Information Retrieval Inc., New York—London, 575 o. 1979. A National Institute of Dental Research (Bethesda, Md., USA) a National Caries Program keretében rendezett 6. konferenciájának előadásait, vitáját és következtetéseit, a közeli jövő kutatásának sokat ígérő útjait tárja elénk ez a kötet; a négy előző közül három a Könyvismertetés rovatunkban szerepelt (1. 1977., 9. sz., 285. o.; 1978., 11. sz., 347. o. és 1979, 7. sz., 220. o.). — Az előadások három főtéma köré csoportosultak: 1. A nyál összetétele és a szuvasodást (esetlegesen) befolyásoló alkatrészei (15 előadás); 2. A nyál befolyása a baktériumok — szubsztrátum — gazdaszervezet cariest létrehozó kapcsolataira (13 előadás); 3. Védőhatások és a caries megelőzését szolgáló „haditervek” (10 előadás). A 4. ülésszakon terjesztették elő a három előzőn elhangzottakból levont következtetéseket. A 65 résztvevő túlnyomó többsége az USA-ban dolgozik, de ott volt 3—3 kanadai és angliai, továbbá 6 európai résztvevő is. Európa keleti feléből egy sem — nyilván azért, mert e tárgyban ezen a földrajzi (s egyben politikai) területen érdemi kutatás eddig alig folyt. Kár, hogy ilyen rendezvényekről előzetes tudomásunk nincs, s ezért még annak megkísérlésére sem adódott lehetőség, hogy pl. a Budapesten működő Orálbiológiai Csoport vezetőjét akár azért is kiküldje államunk, hogy ismereteit gyarapítsa. Az írott beszámolóból is sokat lehet tanulni, elsősorban is a nyál vegyi összetételéről, amiről eddig inkább csak a szervetlen anyagok vonatkozásában volt tudomásunk. Az új vizsgálati technikai módszerek használata lehetővé tette, hogy sokrétűen feltárják a nyálban előforduló különböző fehérjéket; további vizsgálatokat igényel ezek eredetének, összetételének, főképpen azonban élet- és esetleges kórtani szerepének tisztázása. Ma már ismerünk a nyálban savi és lúgos természetű prolin-dús, tirozinban, híszidinben gazdag proteineket; sokról tudjuk az alkotó aminosavak szekvenciáját is; tudjuk, hog az amiláz glükolizált és glükolizálatlan formában, izoenzimek családjának különböző tagjaiként található. Ismerjük a nyálban előforduló vércsoport-antigéneket is. Mégis, a bevezető referátumot tartó Edisonnal egyetértőén azt kellett megállapítanunk, hogy egyelőre túl sok szerves alkatrészt ismerünk s túl kevés funkciót tudunk hozzájuk kötni. Kívánatos lenne azt tudni, mely proteinek találhatók rendszeresen a nyálban, mindig azonos szerkezettel, melyek ezeknek a funkciói és hogyan befolyásolják kölcsönösen egymás hatását. Ezt a tudásszintet biztosan,elérjük, nem máról holnapra, de holnaputánra esetleg. . . Ma is sokat tudunk már; így kétségtelen egyes proteinek szerepe mind a fogfelszínen képződő pellicula létrehozásában, a lepedék létrejöttében, mind a zománc kristályszerkezetének védelmében. Furcsa nézetek is hangot kaptak; a caries elterjedését a 2. ülésszak bevezető áttekintő referátumát tartó Hoffman a higiénés viszonyok javulásának, a kontaminált környezetből származó Enterobactericeae kiszorításának tulajdonítja; e nézetét a vitában egyértelműen visszautasították. — A kutató részére talán a legértékesebbek azok a következtetések, ill. óhajok, amelyek az egész tárgyalt anyag ismeretében a megoldandó feladatokat illetően nyertek megfogalmazást; mit kellene vizsgálni, mit érdemes vizsgálni. — Ily kérdések pl. a mikroorganizmusok aggregációja a nyálban, a plakk-képződés, a nyál aminosavainak jelentősége a száj mikroflórájának szaporodásában. Tisztázandó lenne a nyál proteinjei és Ca- és P04-ionjai közötti reakciók létrejötte, a proteinek és a fogfelszín, ill. nyálkahártyafelszín közti reakció jellege és mikéntje; részletesebb elemzésre szorulnának a nagy molekulasúlyú mucinszerű anyagok is. Sok vonatkozásban haladás remélhető immunológiai módszerek kiterjedtebb és mélyreható használatától. Tisztázásra szorul a mikroorganizmusok eliminálása a szájból, az oxigén befolyása a szájflórára, de a szájban előforduló mikroorganizmusok mennyiségi viszonyairól sem tudtunk eleget. — A fogorvosi kutató számára nélkülözhetetlen összeállítást adtak — igen rövid időn belül — a kötet szerkesztői; köszönet illeti őket. Adler Péter Becker, В.—Morgenroth, К.: Pathologie der Mundhöhle. Thieme, Stuttgart, 1979. 250 o., 178 ábra, 7 táblázat. „Flexibles Taschenbuch”, DM 24,80 A klinikus Becker és a patológus Morgenroth többéves együttműködésének eredményéből született a zsebkönyv. Szerzői abból indulnak ki, hogy az egyes kórképek prognózisának megítéléséhez és az értelemszerű gyógykezeléshez egyaránt szükséges a patológia szabatos, pontos ismerete, a tárgyalás alapját azonban a kórformák klinikai megjelenése képezi. A munka hasznos, mindennapi segítőtárs akar lenni a gyakorló fogorvosok és a fogorvostan-hallgatók számára azáltal, hogy modern ismeretanyagot közöl és egyúttal lehetővé teszi az idővel esetleg feledésbe merült alapfogalmak felelevenítését is.
