Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

NÉNYEI J.

25

Fogorvosi Szemle 73. 25—26. 1980.

Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Fogpótlástani Klinika, Budapest (igazgató : Fábián Tibor dr. egyetemi tanár)

A karboxilát-cement tulajdonságairól

(Irodalmi áttekintés)

NÉNYEI JÓZSEF dr.

Érkezett : 1979. január 31.

Elfogadva: 1979. március 31.

A foszfát- és cinkoxid-eugenol cementek használata elterjedt a fogászati gyakorlatban, az elért eredményeket mégsem tartjuk teljesen kielégítőnek. Ennek ellenére hosszú ideig semmiféle előrelépés nem történt egyéb újabb fogászati cementek bevezetésére. Talán bizonyos fejlődést várhatunk az 1966-ban szabadalmazott karboxilát-cementtől [11, 121. Az anyag más elnevezései még: poliakrilát-cement, polikarboxilát-cement. Ismertebb típusai: P. C. A. (S. S. White), Boxyl (Vivadent), Poly-C (Amalgamated Dental Co.), Durelon (Espe), Adhesor Carboxy (Spofa).

A karboxilát-cementek kiszerelése a foszfát-cementekéhez hasonlóan folyadék és por formában történik. Összetételük: a folyadék poliakrilsav 36—48 százalékos vizes oldata [4]. A poliakrilsav akrilsavból (CH2 = CH —COOH) keletkezik vizes oldatban polimerizáció útján. A polimerizációs folyamat létrehozásához ammóniumperszulfátot és propán-2-olt használnak [5].

Poliakrilsav láncrészlet kémiai szerkezete:

-CH,-CH-CH,-CH-CH4-CH-CH,-CHI I 'I "I

COOH COOH COOH COOH

Apor kb. 90%-a cinkoxid, kb. 10%-a magnéziumoxid; a különböző karboxilát-cementek még kb. 0,001—1 % -ban a következő elemeket tartalmazhatják: Ca, Al, B, Ba, Fe, P, Si, Cr, Cu, Mn, Sr, Ti [3].

A karboxilát-cement kötése leegyszerűsítve úgy történik, hogy a poliakrilsavlánc —COOH csoportjai a jelenlevő fémionokkal (Zn, Mg, Ca) ionos keresztkötéseket képeznek, és az így kialakult mátrix magába zárja a fémoxid részecskéket [4, 5]. Ez a kötési mechanizmus feltételezhetővé teszi azt, hogy a karboxilát-cement szabad karboxil-csoportjai segítségével bizonyos mértékben fizikokémiai kötéssel rögzüljön a felületen található kalcium ionokhoz, illetőleg az -OH és — NH, csoportokhoz. A fix fogművek rögzítéséhez használt anyagoktól többek között elvárjuk, hogy jól szétfussanak az előkészített fogfelszínen és kötést alakítsanak ki a fogfelszín anyagával. E két elvárásnak a karboxilátcementek csak részben felelnek meg. Tapadásuk a fogfelszínhez kb. kétszer erősebb a foszfát cementekénél. A műszerekhez erősebben tapadnak, mint a fogfelszínhez, a fogzománchoz erősebben, mint a dentinhez [9]. Tapadásuk az arany és ezüst-palládium ötvözetekhez kb. 4—6-szor nagyobb a foszfát-cementekénél [101- A szájban a kétféle cement oldódásának a mértéke kb. egyezik [2].

Zsugorodásuk a foszfátcementek kb. 0,1—0,2%-ához képest nagy, kb. 7%, ami vastagabb réteg esetén balsikerhez vezethet. Filmvastagságuk, végkeménységük kisebb a foszfát-cementekénél [61.

Felhasználási területük: tömések alábélelése, cementtömések készítése, fix fogművek cementezése. Smith gyökértömésre is ajánlja és megpróbálta sebvédő ínypakolásra is használni [13]. Ezenkívül ajánlják fogszabályozó ívek cementezéséhez is; ilyenkor gyűrűk helyett kis acéllemezekre erősítik az ívet és az acél