Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

VARGA A.—KOMÁRI J. 7 Fogorvosi Szemle 73. 7—9. 1980. Központi Stomatologiai Intézet (igazgató : Orsós Sándor dr. egyetemi tanár) és a SZOT fogorvosi rendelője, Budapest Az okkludáló pontok átlagos száma körhidat viselőkön VARGA ANDOR dr. és KFO.TH ARI JÓZSEF dr. Érkezett: 1978. november 22. Elfogadva: 1979. március 8. A hídtestek rágófelülete okkludáló pontjainak átlagos számáról nincsenek a gyakorlatban kialakult szabályok. A hídtest alakját elsősorban higiénés [3, 5], valamint különbözőképpen értelmezett statikai szempontok [2, 4, 7] határoz­zák meg. Ezek alapján alakítják ki a rágófelületeket. Nem ismeretes, hogy az ilymódon készült rágófelületen az okkludáló pontok száma elegendő-e, és meg­­felel-e a funkciós követelményeknek [1]. Ennek ismerete különösen körhidat viselőkön lenne fontos. E kérdés vizsgálatáról számolunk be. Anyag és módszer 85 olyan egyént vizsgáltunk, akik körhídjának antagonistája megtartott fo­gazat, ill. egy vagy két szektorban kisebb rögzített pótlással ellátott fogazat volt. Az okkludáló pontok számát centrális okkluzióban Komári módszerével, 3—3 alumínium-keretre ragasztott, 0,30 mm vastag viaszlemez segítségével fél­oldalanként határoztuk meg: ezeket A, B, ill. C-vel jelöltük. A 3—3 vizsgálat átlagértékét összehasonlítottuk Ramfjord és Ash [8] adataival, akik megtartott fogazató egyéneken féloldalanként 17—18 okkludáló pontot tartanak ideális­nak. Eredmények Vizsgálataink szerint körhidat viselőkön a féloldali találkozási pontok száma lényegesen kevesebb (kb. feleannyi), mint a megtartott fogazatú egyéneken ideálisnak tartott pontszám. Ugyanazon egyénen az azonos oldali három viasz­lemezen talált okklúziós nyomok száma gyakran eltérő s az átlagnak kisebb­­nagyobb szórása volt (I. táblázat). A három kategórián (I, II, III) belüli A, B, C mérések személyenkénti kétoldali átlagainak eltérését (I. táblázat 4. oszlopok) 0,95 szignifikancia szinten kétmintás t-próbával ellenőrizve (I—II, I—III, II—III) kiderült, hogy az egyes kategóriák átlagai közötti eltérés nem szignifikáns (kivételt képeznek a II és III kategória jobb oldali átlagai, ame­lyek szignifikánsan eltérnek). A megtartott fogazatúakhoz viszonyítva (1. ábra) a körhidat viselőkre nem­csak az okkludáló pontok kisebb száma s ugyanazon egyénen a számbeli vál­tozékonyság jellemző, hanem az okklúzió módja is: nevezetesen ez többnyire nem pont-, hanem lapszerű (2. ábra). Megbeszélés A kellő számú találkozási pont hiánya és a lapszerű illeszkedés miatt a cent­rális okklúzió körhidat viselőkön bizonytalanná válik. Különösen kedvezőtlen, ha az antagonista fogsor két szektorában hídpótlás van: az okkludáló pontok átlagos száma ui. ebben a csoportban volt a legkisebb. A két szektorban híddal antagonizáló körhidasok irányába mutató általános trend azonban — az e cso­portban adódott legkisebb érték ellenére — nem_ állapítható meg, hiszen az

Next

/
Thumbnails
Contents