Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
MOLIBDÉN BEFOLYÁSA A PATKÁNY METSZŐFOGÁRA 111 Fogorvosi Szemle T3. 111 — 114. 1980. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Fogpótlástani Klinika (igazgató: Fábián Tibor dr. egy. tanár); a Fogorvostudományi Kar Orálbiológiai Csoportja (vezető: Zelles Tivadar dr. egy. docens); Konzerváló Fogászati Klinika (igazgató: Bánóczy Jolán dr. egy. tanár) Molibdénnel kezelt patkány metszőfogának termálanalízise és savoldékonysága FEJÉEDV P A L dr., ZELLES TIVADAR dr., MARK GYÖRGY dr. és BANŐCZY JOLÁN dr. Érkezett: 1979. május 29. Elfogadva: 1979. július 3. A fluor — kétségen kívül bizonyított — cariesvódő hatásának fölismerése óta számos nyomelem hatását vizsgálták a cariesképződésre. A fluorhoz hasonló egységesnek mondható kép azonban sem kutatási eredmények, sem értékelésük területén nem alakult ki. A vizsgált nyomelemek közül a molibdén (Mo) kariosztatikus hatását Adler és Straub [2] epidemiológiai vizsgálatai vetették föl. Lényegében hasonló eredményekről számoltak be más szerzők is [5, 17]. Hadjimarkos [12] azonban úgy véli, hogy klinikai fölmérésekben — az egyéb nyomelemek jelenléte miatt -— a molibdén védőhatása nem bizonyított. Más szerzők negatív eredményekről számolnak be [18, 21]. Adler [4] és Büttner [7] az irodalmat áttekintve az állatkísérletes vizsgálatok eredményeit mind a molibdén hatása, mind hatásmechanizmusa tekintetében eltérőnek és ellentmondónak találta. Feltételeztük, hogy ha a Mo-nak van védőhatása, az elsősorban a kemény fogszöveteken érvényesül; ezért jelen kísérletünkben azt vizsgáltuk, hogy Mo kezelés hatására létrejönnek-e a fog kemény szöveteiben kimutatható kristályszerkezeti és savoldékonysági változások. Anyag és módszer A 320 g átlag testsúlyú Wistar tenyészetből származó 40 nőstény fehér patkányt két csoportba osztottuk. A normál patkánytápot ad libidum fogyasztó állatok egyik csoportja (kontroll) csap-vizet kapott, a másik csoport 10 ppm molibdént tartalmazó vizet (MoNa204 + 2 H20). A nyolc hétig tartó kezelés után leölt állatok kipreparált, a lágyrészektől tisztított alsó-felső állcsontjait felhasználásig 96 % alkoholban tároltuk. Vizsgálatainkhoz a folyamatosan növekvő, így a kezelés hatására gyorsan reagáló metszőfogakat használtuk. Az alsó metszők achát mozsárban történő porítása után a zománcot és a dentint fajsúlykülönbségük alapján bromoformban centrifugálva választottuk szót [3, 10]. A tiszta zománcot és dentint derivativ termogravimetriás módszerrel (MOM gyártmányú Q-Derivatograph készülékkel) elemeztük. 100 mg vizsgálati anyag súlyváltozását 20—1000 °C közötti hőtartományban követtük nyomon. E vizsgáló módszer alkalmas a kristályszerkezetben, a kémiai összetevők arányában bekövetkező változások valószínűsítésére [6, 11, 13]. A savhatással szembeni ellenállóképesség vizsgálatára felső metszőfogakat használtunk. Savoldékonysági vizsgálatokhoz akár porított zománcot vagy dentint [1, 10], akár fogat, fogdarabkát használtak [9], a kioldott anyagot a bemért minta súlyához viszonyították. Porított anyaggal — jól határolt szemcseméret és megfelelő szemcseeloszlás esetén — nincs különösebb értékelési nehézség, de az így nyert eredményekből a tényleges felszíni oldódási viszonyokra is csak bizonytalanul lehet következtetni. Fogak, fogdarabkák savoldékonysági vizsgálatakor más nehézségek jelentkeznek. Egyrészt a fogak savval érintkező felszíne — ellenőrizhetetlen mértékben — a metszlappal megnő, másrészt az oldódás a pulpakamra felől is megindul. Ezért jelentős a szórás. Fehérpatkányok metszőfogainak savoldékonyságát a felület standai'dizálásán alapuló eljárással vizsgáltuk. Módszerünk azon a megfigyelésen alapult, hogy a közel azonos súlyú állatok metszőfogainak felszíni méretei csak igen kis ingadozást mutatnak (1. alább).