Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
VÍZ DIFFÚZIÓJA ZOMÁNCCSISZOLATOKON ÁT 109 Ha az ordinátákat a másodpercekben kifejezett idővel osztjuk, megkapjuk a látszólagos diffúziós együttható értékét cm2/seo egységekben. A II. táblázatunkban a kísérleti zománcokkal mért látszólagos diffúziós együttható összefüggését mutatjuk a koncentrációval. A látszólagos diffúziós együttható a koncentrációval növekszik. A növekedés azonban nem lineáris. Egyazon fogmintát tekintve, nagyobb koncentrációval általában erősebben változik a látszólagos diffúziós együttható, mint kis koncentráció esetén. A látszólagos diffúziós együtthatók szórása általában a cukoroldatok koncentrációjával növekszik. Megbeszélés A mérések igazolják, hogy a zománcon vízmolekulák áramlanak át, ha a zománc egyik oldalán víz, a másikon cukoroldat van. A cukoroldatba a várakozásnak megfelelően annál több vízmolekula áramlik át, minél nagyobb a cukoroldat koncentrációja. 10% szacharóz-oldattal kapott látszólagos diffúziós együtthatóink közel esnek Burke és Moreno [2] 25 °C-os vízzel mért eredményeihez. Durbin [3] vízmolekulára vonatkozó látszólagos diffúziós állandó értéke nagyobb (2,3 X X 10-5 cm2/s) mint a 10% szacharóz-oldattal kapott értékeink átlaga (8,8X X 10~9 cm2/s); ez feltehetően a zománc és a cellulóz-membrán porozitásának különbségéből ered. Borggreven és mtsai [lj szerint a fogak permeabilitása egyénenként és fogtípusonként erősen különböző. Ezért a különböző fogakon végzett mérési eredmények eltérése a mérési módszer megbízhatóságát nem mutatja, fgy а, II. táblázatban az egyazon fogon 9 napon át végzett mérési adatokból számított szórás-értékeket tüntettük fel mindhárom koncentráció esetében. Kiemelkedő növekedést az 50 % -os oldat esetében tapasztaltuk. Ezt valószínűleg az okozta, hogy nem folytonosan kevertük az oldatot, hanem csak naponként egyszer. A cukoroldatba diffundált víz ui. a zománc külső felületével érintkező vékony cukoroldat-réteg koncentrációját csökkenti és ha keveréssel nem távolítjuk el ezt a réteget, akkor csökken a diffúzió sebessége a kisebb koncentrációkülönbség miatt. Ebből következik, hogy a további kísérletekben gyakoribb keverésről kell gondoskodnunk. A fenti kísérletek a látszólagos diffúziós együttható függését a koncentrációtól egyértelműen kimutatták, az 50% cukoroldattal talált nagyobb szórásértékek sem zavarták. A vizsgálatok így alkalmasak voltak a módszer kidolgozására és beállítására. Összefoglalás Triciummal jelzett víz diffundálását vizsgálta zománccsiszolatokon különböző koncentrációjú cukoroldatokba. Meghatározta a víz látszólagos diffúziós együtthatójának változásait 10, 25 és 50 % szacharóz-oldat hatására. A méréseket in vitro kettős diffúziós cellában végezte. A mérések igazolták, hogy a cukoroldatba annál több vízmolekula áramlott a zománccsiszolatokon át, minél nagyobb volt a cukoroldat koncentrációja. Egyazon fogmintán nagyobb koncentrációval általában erősebben változik a látszólagos diffúziós együttható, mint kis koncentráció esetén. IRODALOM: 1. Borggreven, J. M. P. M., van Dijk, J. W. E., Driessens, F. C. M.: Archs. oral Bioi. 22, 467 (1977). •—2. Burke, E. J., Moreno, E. G.: Archs. Oral Bioi. 20, 327 (1975). — 3. Durbin, R. P.: J. gen. Physiol. 44, 315 (1960). — 4. Fosdick, L. S., Hutchinson, A. C. W.: Ann. N. Y. Acad. Sei. 131, 758 (1965). — 5. Gordon, A. R.: Ann N. Y.Acad. Sei. 46. 285 (1945). — 6. Linden, L. A.: Odontologisk Revy. 19, 349 (1968).. — 7. Moreno, E. G., Burke, E. J.: Archs. oral Biol. 19, 417 (1974). — 8. Myers, H. M., Myrberg, N.: Acta odont. scand. 23, 593 (1965). —- 9. Záray E., Tóth P.: Fogorv. Szle, 55, 142 (1962). И. T a p я н: Вдияние растворов сахара на диффузию воды на эмальевых срезах Автор ^исследовал диффузию воды, меченой трицием, через эмальевые срезы в раствор сахара различной концентрации. Он определил изменения кажущегося
