Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
102 PATAKY—KÖVÉR—RAJKI—ACKERMANN — KÖNYVISMERTETÉS Л. Патаки, Ж. Кёвеш, Й. Райки, А. Аккерманн: Крупные подчелюстные слюнные камни Авторы сообщают о трех больных со слюнными камнями различной локализации, которые уже по карйней мере десять лет вызывали жалобы. В случае таких необыкновенно больших камней, в случае хронического сиалоаденита требуется экстраоральное удаление железы. Р a t а к у, L., Köves, Zs., R a j к i, J., Ackermann, А.: “Submandibular” salivary calculi of excessive size Report on three patient with salivary calculi of excessive size, of at least 10 years duration. The sialoadenitis as a consequence of the calculi, can be treated only by removal of the gland from an extraoral approach. P a t a к y, L., Köves, Z s., R a j к i, J., Ackermann, A.: ,,Submandilare“ Speichelsteine von exzessiver Őrössé Es wurde über 3 Patienten mit exzessiv grossen submandibularen Speichelsteinen — von zumindest zehnjährigem Bestand — berichtet. Die durch die Steine provozierte Sialoadenitis kann nur durch Exstirpation der Drüse — von einem perkutanen Zugang — geheilt werden. К Г) X V V I S M E R Г К Т É S Gelenza, F. V.—Nasedkin, J. N. : Okklusion, Stand der Wissenschaft. Quintessenz, Berlin, 1979. 192. old., 58 fekete-fehér és 11 több színű ábra. DM 89,— Las Vegasban, 1976-ban tartott okklúziós szimpozionon 9 meghívott (Barnett, Gelenza, Dawson, Goldman, Guichet, Lucia, Ramfjord, Schürer és Weisgold) előadását, a viták anyagát tartalmazza a könyv. Az előadóknak — a könyvben is mellékelt — egységes tesztlapok kérdéseire adott válaszaikkal is állást kellett foglalniok. Az előadásokat 3 téma köré csoportosították: 1. A kondiluszok optimális helyzete centrális relációban (centrális okklúzióban) kérdésben a vélemények egyenlő (3:3:3) arányban megoszlottak aszerint, hogy ez a legkedvezőbb helyzet akkor jön létre, amikor a lehető legmagasabb, vagy a felső leghátrább, avagy a felső legelőbb levő helyzetben van a fejecs az ízületi vápában. A tesztkérdések kiegészítő válaszai alapján végül is a kondilusz legmagasabb helyzete véleményt erősítették meg. 2. Az interkuszpidációs helyzet jelentősége és optimális tulajdonsága megítélésében egyhangúan elfogadták, hogy az interkuszpidáció a centrális relációt megközelítő helyzet, hatan azonban azt is állították, hogy a maximális interkuszpidáció egyben а centrális relációs helyzet rögzítését, meghatározását is jelenti. Sokoldalú vita folyt a „long centric”-kel jelzett okklúziós meghatározásról, mely szerint a centrális okklúzióban 0,1—0,25 mm-es horizontális mozgásszabadság, „Freiheit” van; ennek jelenléte az okklúziós terápia hatásossága, a betegek jó közérzete szempontjából is előnyös. 3. Az excentrikus reláció lényegét és szerepét illetően a korábbi véleményeltérések a szimpozion végén sem szűntek meg. Két témáról azonban közös vélemény alakult ki, nevezetesen, hogy a) minden fog (avagy a meglevő fogak többsége) csakis centrális reláció-okklúzióban érintkezik egyidejűleg; b) az állkapocs excentrikus helyzetében egyetlen hátsó fognak sem szabad erősebben érintkeznie, mint az előreharapást vezető frontfogaknak. Más fogalmazás szerint: a hátsó fogaknak centrális reláció-okklúzión kívüli érintkezéskor harmóniában kell lenniök az előreharapást vezető frontfogakkal. Az okklúziós szimpozion anyagának elolvasása után a recenzorban továbbra is megmaradt az az érzés, hogy számos, újabb és pontosabb dokumentációval alátámasztott megállapításra van még szükségünk annak érdekében, hogy amikor a beteggel szemben állunk, eldönthessük, hogy mi az, amit az okklúziós kezeléssel elérhetünk. A sok szerzőt és véleményt felsorakoztató könyv tartalmilag jól csoportosított, könynyen áttekinthető. Olvasása bőséges ötletet (angol nyelvű irodalmat) nyújthat mindazoknak, akik az okklúzióhoz társuló tudományos problémák vizsgálatára, kutatására vállalkoznak. A könyvnek papíranyaga, nyomdatechnikai kiállítása, ábráinak jó minősége előkelő helyet biztosít a kongresszusi beszámolók között és méltán illeszti be az elismert „Quintessenz” kiadványok sorozatába. Kovács D. Géza dr.
