Fogorvosi szemle, 1979 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1979-02-01 / 2. szám

BRUSZT P.—OTTÓ G—LOVASI ZS.

41

Fogorvosi Szemle 72. 41—45. 1979.

Bajai Városi és Járási Kórház, Fogászati Osztálya (igazgató főorvos: Maros Tivadar dr.); Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Konzerváló Fogászati Klinika (igazgató: Bánóczy Jólán dr. egyetemi tanár)

Centrális és perifériás típusú intradentális fogrezorpció

BRUSZT PÁL dr., OTTÓ GÁBOR dr., LOVASI ZSUZSANNA dr.

Érkezett: 1978. május 5.

Elfogadva: 1978. június 10.

Az elmeszesedett fogszövetek felszívódása, rezorpciója (R) olyan összetett biológiai folyamat, melynek során a fog megtámadott része aktív sejttevékenység eredményeként lebontódik és vértovábbításra alkalmassá válik [9]. Ez magában foglalja az ásványi sók mobilizációját, a mukopoliszaharidok depolimerizációját és a proteolízist. A differenciálatlan mezenchimális sejtekből kialakuló osteoclastok tartalmaznak minden ehhez szükséges enzimet és kelátort [6, 29]. A biokémiai folyamatokat mindezideig nem tudták teljesen tisztázni. 1974-ben Priester még a fogászat misztériumának nevezte [25]. A R-s üreg az esetek egy részében nem osteoclastok, hanem a mezenchimális sejtek ún. ,,sima R-s” tevékenysége útján jön létre [13,17, 22]. A felszívódás közvetlen környezetében mindig jelenlevő erősen vaszkularizált sarjszövet vagy a fogbélből, vagy a fogat körülvevő gyökérhártyából, ill. fogzacskóból alakul ki. A maradófogak áttörését megelőző fiziológiás tejfog R-t kivéve minden más fogfelszívódást kórosnak tekintünk; mind a tej-, mind a maradófogakon, mindkét nemben, 20 hónapostól 75 éves korig észlelték [4].

Topográfiailag a fog külső felszínét érintheti (R. externa dentis), ill. a fogon belüli (R. interna dentis seu intradentalis) lehet. Az intradentalis R során a fog külső kontúrja nem változik [4].

A közel másfél évszázada ismert kórkép felosztása, differenciáldiagnosztikája és terminológiája egyaránt vitatott. Megítélésünk szerint az intradentalis R-nak Vincentelli, Lepp és Bouyssou által bevezetett felosztása és terminológiája pontos és kifejező. Beosztásuk szerint az intradentális R centrális és perifériás típusú lehet; mindkét forma koronái és gyökéri lokalizációjú: R intradentalis intracameralis et intracanalicularis és R intradentalis extracameralis et extracanalicularis [31].

Az intradentális R előfordulása ritka, a statisztikai adatok a vizsgálati módszerek különbözősége miatt eltérőek: Klees és Philippart 0,01%-ban [15], Schweitzer 0,2%-ban [26], Bouyssou, Lepp és Zerosi 0,3%-ban [4], Mezl 1,64%-ban [20] észlelte. Valójában valószínűleg gyakoribb, mert: 1. Áz intradentális R korai fázisban nem okoz tüneteket, a fogorvos a röntgenképen véletlen leletként vagy az eltávolított fog vizsgálatakor diagnosztizálja. — 2. A R helyes diagnózisának megállapítását nehezítik a felszívódást kísérő szövetpótló folyamatok [30]. — 3. A fognyak területén a perifériás típusú R-t' fogszuvasodással össze lehet téveszteni. — 4. A röntgenképen a fog koronáját protetikai fémvetületek takarhatják, így a koronái lokalizáció rejtve marad. — 5. Nem elegendő a szokásos röntgenvizsgálat; csak többirányú felvételen, háromszoros nagyításban lehet biztosan megítélni [19].

Az intradentális R előfordulási gyakoriságát tisztázandó, szölektálatlan klinikai betegek 8930 fogát néztük meg intraorális röntgenképen. A R legkisebb gyanúja esetén több irányból is készítettünk felvételt. Két fogon találtunk gyökéri perifériás típusú intradentális R-t (0,02%).

I. A centrális típusú intradentális R a fogbélből ered, a fog üregrendszerének bármely magasságában keletkezhet és ennek kiszélesedésében nyilvánul meg. Elnevezésének szinonimái a következők: granuloma internum, belső pulpagranuloma, „pink spot” betegség, endodontoma, pulpoma [24]. A kiszélesedés mértéke és formája változó, igen ritkán két üreg is keletkezhet. Az üregképződés kifelé irányul, előbb a dentinre,