Fogorvosi szemle, 1979 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1979-08-01 / 8. szám

242

VERECKEI L.—SZOKOL M.

Fogorvosi Szemle 72. 242—243. 1979.

Debreceni Orvostudomány Egyetem, Stomatologiai Klinika (igazgató : Adler Péter dr. egy. tanár); Kórbonctani Intézet (igazgató : Gomba Szabolcs dr. egy. tanár)

Kalcifikáló epithelialis odontogén tumor (Pindborg-tumor)

VIRICKKI LÁSZLÓ dr. és SZOKOL MIKLÓS dr.

Érkezett: 1979. január 15. — Elfogadva: 1979. január 19.

A fogazat hosszú ideig tartó fejlődése során számos lehetőség van arra, hogy a folyamatban résztvevő, multipotens sejtcsoportok ne a helyes irányba differenciálódjanak, hanem kóros genetikai információ alapján vagy/és környezeti hatásra tumor keletkezzék belőlük. Az odontogén tumorok sokfélesége közül a legritkábbak közé tartozik az 1958-ban ismertetett kalcifikáló epithelialis odontogén daganat, melyet leírójáról Pindborg-tumornak is neveznek [10, 11]. Eddig alig több mint félszáz esetet közöltek, melyek alapján a tumor entitását a következőkben foglalhatjuk össze:

Főként középkorú betegeken észlelték, a szélső korhatár 12 és 78 év; nincs számottevő nemi különbség [13]. Predominánsan a praemolaris-molaris tájon keletkezik [1, 8], elvétve egyéb régióban, ill. extraossealisan [1, 3, 4, 9, 11]. A mandibulában kétszerte gyakoribb mint a maxillában [8, 11]. Igen lassan, tünetszegényen, csontpusztulást okozva, invazíven nő; esetenként multilokuláris is lehet [10]. A maxillában a sinusba vagy orrüregbe törhet, míg a mandibulában a canalis mandibulae képleteit destruálva érzéskiesést okozhat [6, 14]; a nagyobb kiterjedésűek a fogakat diszlokálhatják. Metasztázist nem ad [13]; recidiva a valószínűleg elégtelen kiirtás miatt keletkezhet. A malignus elfajulás lehetőségét újabban elismerik [5]. Röntgenkép alapján a tumor fejlődési fokozatainak megfelelő, három stádiumot lehet megkülönböztetni: 1. kezdetben odontogén cisztát utánzó sugáráteresztő terület, 2. elszórtan már szemcsés árnyékoltság jelenik meg, 3. az intenzív mészlerakódás árnyéka [2]. Gyakran társul át nem tört vagy impaktált foghoz [1]. E viszonyban az elsődlegesség véleményünk szerint a tumoré, és az impakció a következmény.

Szövettanilag a tumor kötőszöveti stromával határolt, polygonalis, epithelialis sejtcsoportokból épül fel, tokja nincs. A kromatinállományban gazdag sejtmagok kifejezett alak- és nagyságbeli változatosságot mutatnak, ez azonban nem a malignitás jele. A sejtdegeneráció során a citoplazmában mészszemcsék jelennek meg. Mész rakódik le az intercelluláris térben is, kerekded átmetszetű képletek formájában, melyek részben szerkezet nélküliek, részben koncentrikusan rétegzett vagy sugaras belső struktúrát mutatnak. Néhány esetben hialinizációt és amiloid-lerakódást is észleltek [12, 16]. A tumor öregedésével hatalmas, összefolyó mész-szigetek keletkeznek [2, 10].

A patogenezisre vonatkozó feltételezések szerint a tumor a redukált zománchámból, a zománcszerv stratum intermediumából keletkezhet [10]. Az elenyészően ritka extraossealis forma az orális hám mélybe tévedt, multipotens sejtjeiből vagy a laphám bazális sejtrétegéből fejlődik [11, 15]. Differenciáldiagnosztikailag az 1962-ben Gorlin által ismertetett kalcifikáló odontogén ciszta jön szóba; a pontos identifikálás csak szövettanilag lehetséges [7].

Észleletünlc: 1978. márciusában jelentkezett klinikánkon a 16 éves férfibeteg, akinek a jobb alsó kismetszője táján keletkezett gyulladt környezetű, fájdalmas elődomborodás. A 42 hiányzott. Röntgenfelvételen a retineált fog koronája körül mintegy diónyi sugáráteresztő területben mészszemcsék árnyéka volt látható (1. ábra). Intraorális feltárásból eltávolítottuk az üreg tok nélküli, puha, szürkéssárgás, kásás tartalmát és a benne, talált retineált