Fogorvosi szemle, 1979 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
12 EMBER E. ÉS MUNKATÁRSAI helyezzük, és a beteg a central-relatios helyzetből kiindulva többször végigsimítja az ajkait nyelvével az egyik szájzugtól a másikig, majd kiölti a nyelvét, beszél és ismételten nyel. Mivel a szájfenék területének felhasználására törekszünk, ezért az előre és oldalra végzett nyelvmozgások igen fontosak a funkciós szélek kiképzése szempontjából. Ezzel a módszerrel mind a sublingualis, mind a paralingualis tájék, sőt a lingualis tasak is jól lemintázható. Ez a lassan kötő lenyomatanyag igen alkalmas zárt szájban történő lenyomatvételre, nem nyomja el a szájképleteket, hanem ezek által jól formálható. A funkciós lenyomatvétel második fázisában ugyancsak zárt szájban mintázzuk le a fundamentumot kék „Xantopren”, lenyomatanyaggal. A felső funkciós kanalat szájban hagyjuk, s először csupán az alsó egyéni kanálba helyezzük a lenyomatanyagot; a beteg aktív tesztmozgásokat végez, majd zárja a száját és ismételten nyel. Ezután hasonló módon mintázzuk le a felső állcsont fundamentumát. Végül Hromatka szerinti nyelőmozgásos módszerrel is meghatározzuk a beteg centrális relációját és ebben a helyzetben egymáshoz rögzítjük a viaszsáncokat. A középvonal, mosolyvonal, orrsz árny vonal bejelölése után egyben távolítjuk el a harapási sáncokkal egymáshoz rögzített funkciós kanalakat. A következő munkafázis már a fogpróba. Osztályunkon 94 (42—93 éves) beteg teljes felső és alsó fogpótlása készítésekor használtuk a zártszájú funkciós lenyomatvételi eljárást. 62 beteg klinikai anatómiai adottságai kedvezőtlenek voltak. E 62 beteg közül a sublingualis tájék 39-en tömött tapintatú volt és 23-on a sublingualis és paralingualis tájék együttesen passzívan előboltosult. A felső állcsonton e 62 beteg közül lapos szájpadlás 27-en, lötyögő csontmagnélküli gerinc 26-on, granuloma fissuratum pedig 9-en fordult elő. Megbeszélés Fogpótlási osztályunkon 2 éve használjuk a zártszájú lenyomatvételi eljárást. Klinikai tapasztalatainkat a betegek rendszeres, követéses vizsgálatával egészítettük ki. Az eljárás előnyeit a következőkben foglaljuk össze: 1. A funkciós lenyomatot fiziológiás feltételek között vesszük, minden tesztmozgás centrális relációból indul ki. Ugyanakkor zártszájú lenyomatvétel során a lágyrészképletek nem változtatják meg alakjukat és a csontos alaphoz való viszonyukat. 2. A beteg zártszájú lenyomatvételkor orron keresztül lélegzik, könnyebben tud együttműködni az orvossal, a hányinger ritkább. 3. Az ismétlődő nyelések az állcsontokhoz szorítják és komprimálják a resiliens nyálkahártyarészeket. 4. „Xantopren function” és a kék „Xantopren” lenyomatanyagok igen alkalmasak zártszájú funkciós lenyomati eljárásra. A „Xantopren function” lenyomatanyag hosszabb ideig tartó képlékenysége segíti az izomrögzítés minél teljesebb kihasználása érdekében a protézis vestibularis felszíneinek egyéni lemintázását. 5. A kevesebb munkafázis miatt a beteg, a fogorvos és a fogtechnikus számára egyaránt megrövidül a protézisek készítésének időtartama. 6. A zártszájú lenyomatvétel az orvos részéről gondosságot igényel. Megfigyelésünk szerint ezzel a módszerrel a fogsorok gyorsabb, eredményesebb adaptációját érhetjük el. összefoglalás Teljes fogpótlás készítésekor zárt szájban vesznek funkciós lenyomatot harapási sánccal ellátott akrilát egyéni kanalakkal, szilikonbázisú lenyomatanyaggal. Klinikai megfigyelések szerint az ezzel a módszerrel készült protézisek adaptációja gyorsabb.
