Fogorvosi szemle, 1979 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám
126 KÖNYVISMERTETÉS — HÍREK csa „tárgyilagosság” érezhető a „Fluorkérdés” kibővített fejezetében. Szerzőt úgy látszik nem győzte meg az a nagyon sok, több évtizedre visszamenő adat, amedyek szerint a fluoros megelőzés korunk egyik legnagyszerűbb kutatása eredményének tekinthető. Ezt elismerte az Egészségügyi Világszervezet (Fluorides and human health, Genf, 1970), az USA (McClure: Fluoride drinking waters, 1962), a Szovjetunió (Pakhomov: A fogszuvasodás és megelőzése, Riga, 1976), végül igazolják a magyarországi vizsgálatok, amelyek a természetes F-tartialmú ivóvizet fogyasztók fogazati adatait tartalmazzák (Adler: Über die Beziehungen ... Barth, Leipzig, 1950). Azt, hogy a fluoridok túladagolás esetén mérgezőek, mindenki tudja, erre felesleges volt ennyi papírt vesztegetni. A fogszuvasodás megelőzésére nem alkalmaznak mérgező adagokat; szerzőnek tehát azoknak a halálos mérgezéseknek a számát kellett volna megadnia, amelyek az optimális vagy tolerálható F-tartalmú ivóvíz fogyasztásának következtében keletkeztek; ilyen eset azonban nincs; krónikus fluorózis is csak akkor keletkezik, ha a tolerálható adagot felülmúló mennyiségeket sok éven át ingesztáljuk. Talán azzal lehetne ezt a részt lezárni, hogy a WHO szerint az optimális fluorid ingesztálás már nem kérdés, szerző szerint még az. A 125. oldalon az olvasható, hogy a klinika 3 éves ambuláns beteganyagában 212 sérült fogú gyermeket észleltek; a 126. oldalon a 13. és 14. táblázatokon csak 100 eset szerepel, hová tűnt el a többi 112? A 131.a) ábrán már megint az eredeti 212-es esetszám látható. Jelentős elvi aggályaim miatt helyesnek vélném, hogy az Eü. Minisztérium II. Főosztálya rendezzen nyilvános vitát a könyvnek „Gyermekfogászat” c. részéről. A „Fogszabályozás” logikusan, könnyen érthetően közli azt az ismeretanyagot, amit a fog orvostanhallgatóknak tudnia kell. Ez a rész a következő fontosabb fejezetekre tagolódik: fogszabályozási alapfogalmak, a rágóizmok és a szájkörüli izmok, a fogászati rendellenességek aetiológiája, fogszabályozási diagnózis, a fogszabályozó kezelésről általában, az Angle I. osztályú anomáliák, Angle II. osztályú anomáliák, az Angle III. osztályba tartozó eltérések, fogszabályozó készülékek, extrakció a fogszabályozásban, orthodontiai célból végzett műtétek, retentio és recidiva, a fogazat rendellenességeinek megelőzése. A tankönyvnek ez a része nemcsak a fogorvostanhallgatók oktatásában nyújt hasznos segítséget, hanem a már végzett fogorvosok közül azoknak is, akik fogszabályozással kívánnak foglalkozni. A fogszabályozási rendeléseket mind többen veszik igénybe, gyarapodik a fogszabályozók száma is. Ezért indokolt lenne átdolgozott és bővített kiadása is. Ebben az esetben helyesebb lenne, ha több fényképes ábra helyére — amelyék gyakran semmit sem mondanak — vonalas kerülne. Tóth Károly dr. HÍREK Miniszteri dicséret Az egészségügyi miniszter Komád Ferenc dr. egyetemi tanársegédet (Semmelweis OTE, Fogpótlásiam Klinika) dicséretben részesítette. A szakorvosképzés és az orvostovábbképzés új rendje 1979. jan. 1. lépett életbe a fentebbi kérdéseket szabályozó 9/1978 (XI.29.) Eü_M. számú rendelet, s ennek végrehajtását illetően a 39/1978 (Eü.K.31.) Eü.M. sz. és a 40/1978 (Eü.K.31.) Eü.M. számú utasítás. A rendeletet és a két végrehajtási utasítás teljes szövegét közölte az Egészségügyi Közlöny 1978. évi XXVIII. évfolyamának dec. 31. megjelent 31. száma. — Ezek tanulmányozását minden — szakvizsgára készülő és már szakorvosi képesítéssel rendelkező — kartársnak figyelmébe ajánljuk. Az alábbiakban röviden azokat a leglényegesebbb rendelkezéseket ismertetjük, melyek a fogorvoskópzést és -továbbképzést, a fogorvos munkaterületén a szakorvosi címeket illetik. A Rendelet mellékletei szerint a dr. med. univ. oklevelű orvos első szakképesítésként a fog- és szájbetegségek, ráépítetten a szájsebészet szakorvosának címét szerezheti meg. Az első szakképesítéshez a képzés tartama (az eddigiektől eltérően) négy év, amelyből egy év gyermek-iskolafogászati rendelésen töltendő. A ráépített szakképesítést a már fogszakorvos dr. med. univ. további három éves képzés után szerezheti meg; ebből két évet szájsebészeti osztályon, egyet pedig sebészeti vagy
