Fogorvosi szemle, 1979 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám
112 TÖTH к. az irodalmi és saját adataink szerint is az ivóvízbevitelben ugyanez a helyzet [3, 4, 9]. Az egyes egyének ivóvíz- és sófogyasztási szokásai jellemzőek, amelyektől ritkán térnek el: vannak habituáiisan keveset, átlagos mennyiségeket és igen sóikat fogyasztók. Az ivóvíz és a só optimális fluorid tartalmának megállapításakor az igen sokat fogyasztókra is tekintettel kell lenni. Egyik vivőanyag esetében sem szabad úgy megállapítani a koncentrációt, hogy az extrém fogyasztók károsodást szenvedjenek. Az ivóvíz esetében tudjuk, hogy a literenként 1 mg F az optimális. Somfai és Nógrády [3], valamint saját vizsgálataink szerint [9] meleg munkahelyen dolgozóknak kb. 2%-a a munkaidő alatt 5 liter vagy ennél több ivóvizet fogyaszt. Ez annyit jelent, hogy ezek az emberek naponta legalább 5 mg F-t ingesztálnak. Ha azonban az ivóvíz literenként 1,5 mg F-t tartalmaz — és ez a koncentráció a még biztosan tolerálható határt jelenti —, akkor a napi bevitel az ivóvízből 7, 5 mg. Az extrém sófogyasztók aránya is kb. 1—2% [5, 7]. Vizsgálataink szerint extrém sófogyasztásnak tekinthető, ha a bevitel testsúlykilogrammonként 0,177 gramm. A 70 kg-os felnőtt ilyen esetben naponta 12,39 g sót fogyaszt; ha a só kilogrammonként 400 mg F-iont tartalmazna, akkor a napi F bevitel 4,956 mg lenne. A só megfelelő F koncentrációjának megállapításához tehát tanulmányoztuk az ivóvíz- és sóbevitelre vonatkozó irodalmat, valamint mindkét vivőanyag bevitelét mérésekkel is ellenőriztük. Ezeken túl háromfajta só-F-koncentrációt alkalmaztunk, és minden esetben vizelet fluorid meghatározásokat is végeztünk. A háromféle só-F-koncentráció hatását 5 évvel a kísérlet megkezdése után а IV. és V. táblázat tartalmazza. А IV. és V. táblázat adatai szerint a legjobb eredmény a kilogrammonként 350 mg F tartalmú háztartási só fogyasztása után látható. A F bevitel mértéke vizelet vizsgálattal jól ellenőrizhető. Az adatokat а VI. táblázat tartalmazza. A 200 és 250 mg-os csoportban a szervezet F telítettségi állapota már biztosan bekövetkezett, a vizeletben mégsem látható a kívánatos F szint. A 350 mg-os csoport csak öt éve fogyasztja ezt a só-F-keveréket, a felnőttek vizeletében pedig 1,10 mg F van literenként, ami az optimális szintnek felel meg. Kísérleti eredményeink egyeznek a Svájcban, Kolumbiában és Spanyolországban végzett kísérletek adataival [2]. A WHO Kolumbiában megtartott értekezletén az az álláspont alakult ki, hogy a sófluorozás alkalmas és hasonlóan hatásos módszer, mint az ivóvíz fluordúsítása [8]. Általánosan elfogadott nézet az, hogy az ivóvíz fluordúsítás olcsó eljárás, ha ahhoz az előnyhöz viszonyítjuk, amit a fogszuvasodás csökkenés jelent [1]. Ha az ivóvíz fluordúsításnak nem lenne hasonlóan automatikus V. táblázat VI. táblázat A caries-intenzitás csökkenése A vizelet F-tartalma, mg/liter ; 5 évvel a kísérlet megkezdése után, % a vizsgálat időpontja 1977. május A só F-tartalma Ко rcsoport Életkor A só F-tartalma kg-onként 2—6 7—11 12—14 200 mg 250 mg 350 mg 200 mg/kg 50% 10% 0% 2—14 0,75 0,86 0,73 250 mg/kg 40% 34% 1% Felnőttek 0,69 0,85 1,10 350 mg/kg 51% 47% 30%
