Fogorvosi szemle, 1979 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám
108 VÁMOS I,—CSIBA Á. A daganatosán átalakult állcsontcysta röntgenképe nem jellegzetes (3. ábra). Tüneteket kezdetben nem okoz, létezését az el nem fajult cystához hasonlóan, többnyire a véletlen deríti ki. Diagnózisa csakis szövettani vizsgálattal lehetséges (4. ábra). Vámos [17] vizsgálatai során 110 hisztológiailag igazolt odontogén daganat közül 34%-ban (37 esetben) találta az ameloblastomát retineált foggal vagy follikuláris cystával társultan. Ilyen előzmények után kézenfekvő volt a follikuláris cysták szövettani vizsgálata is. Vickers és Gorlin [18] szerint az ameloblastomas elfajulás előhírnökei a bélelő hám bazálsejtjeinek hyperplasiája, a magok hyperchromatismusra és a sejtek pallisadszerű elhelyezekedése. Gorlin [10] és Forsberg [12] a daganatos átalakulás forrásának a cystafal gyulladását tekinti. E felfogásokat vizsgálataink nem erősítették meg. Eredményeink ui. azt mutatták, hogy a daganat kifejlődését részben a cystafal hyalinizációja (5. ábra) és a bélelő hám elszarusodása (6. ábra) segíti elő. Feltehető, hogy e folyamatok hátterében az egyre fokozódó anoxaemia játszik fontos szerepet. Következtetés A cystafalban lejátszódó regresszív morfológiai elváltozások adataink szerint szövetburjánzást okozhatnak. Ezeknek az irritációs tényezőknek a kiiktatása az onkológiai megelőzés alapja. E szemléletnek megfelelően az állcsontcysták sebészi ellátása során alapvető iránynak tartjuk, hogy maradéktalan eltávolításukra kell törekedni, tehát cystektomiát végzünk. Egyetértünk Berényi [3] megállapításával abban, hogy kiterjedt állcsontcysták esetében, néha a fogak megtartása vagy törésveszély elkerülése végett cystostomia végzésére kényszerülünk, de ezt csak átmeneti megoldásnak tekintjük. Cystostomia után később, amint a cystaüreg a kívánt mértékben összezsugorodott, elvégezzük a cystektomiát. Jelenlegi ismereteink szerint így akadályozhatjuk meg legeredményesebben a cysta daganatos átalakulásával járó következményeket. összefoglalás A vizsgálatok tárgyát a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti és Fogászati klinika 34 év alatt műtött és szövettanilag feldolgozott 993 állcsontcysta képezte. A follikuláris cystákban 32%-ban fordult elő ameloblastomás átalakulás. A radikuláris cysták rákos elfajulását 0,2%ban észlelték. A szerzők az esetleges javallt cystostomiát is csak átmeneti megoldásnak tekintik, véleményük szerint ezt mindig cystektomiának kell követnie. IRODALOM: 1. Aisenberg, M. S., Inman, В. M.: Oral Surg. 13, 1352 (1960). — 2. Baden, EThese. Berichthaus, Zürich, 1964. — 3. Berényi В.: Fogorv. Szle 59, 191 (1966). — 4. Bhaskar, S. N.: Synopsis of Oral Pathology. Mosby, St. Louis, 1965. — 5. Cahn, L. R.: Dent. Cosmos 75, 889 (1933). — 6. Carpenter, L. S., Thoma, K. H.: Dent. Items Int. 55, 716 (1933). — 7. Chretien, P. B., Carpenter, D. F., White, N. S., Harrah, J. D., Lightbody, Ph. M.: Oral Surg. 30, 809 (1970). — 8. Ermolajev, I. I., Plotnikov, N. A.: Sztomatologjija (Moszkva) 45, 2 (1966). — 9. Gardner, A. F.: J. Amer. dent. Ass. 78, 746 (1969). — 10. Gorlin, R. J.: Oral Surg. 10, 272 (1957). — 11. Hermann: cit. Gardner, A. F. — 12. Forsberg, A.: Acta odont. scand. 12, 39 (1954). — 13. Frankl, Z., Wiesner, I.: Dent. Items. Int. 71, 564 (1949). — 14. Kramer, H. S., Seribér, J. H.: Oral Surg. 19, 555 (1965). — 15. Molyneux, G. S., Helsham, R. W.: Oral Surg. 20, 77 (1965). — 16. Sonesson, A.: Acta radiol. (Stockh.) 81, 1 (1950). — 17. Vámos I.: Kandidátusi értekezés. Bp. 1972. — 18. Vickers, R. A., Gorlin, R. J.: Cancer 26, 699 (1970).