Fogorvosi szemle, 1979 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám
PREVENCIÓ A FOGSZABÁLYOZÁSBAN 101 Fogorvosi Szemle 72. 10X—103. 1979. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika, Budapest (mb. tanszékvezető: Tóth Pál dr. egy. docens) Preventív kezelési lehetőségek a fogszabályozásban* DÉNES JÓZSEF dr. Érkezett: 1978. szeptember 13. Elfogadva: 1978. október 12. A fogszabályozási prevenció lehet közvetlen és közvetett. A valódi, közvetlen prevencióval az állcsontok és a fogazat fejlődésének optimális feltételeit igyekszünk megteremteni és a biztosan kórokozó tényezőket kiiktatni. Ide sorolhatjuk a táplálkozás helyes módját (mellről szopás), a csecsemő vitamin- és fehérjedús táplálkozását, a helyes fektetés módját, az ujjszopásról való leszoktatást, az orrlégzés akadályainak megszüntetését. A közvetett prevenció lényegét tekintve azonos a korai kezeléssel, vagyis az éppen kialakulóban levő anomália gyógyításával. Ezzel a fogazati rendellenesség kiteljesedését akadályozzuk meg. Egyes fogazati anomáliák már a tejfogazat korai időszakában, 3—4 éves korban felismerhetők. így a tejfogazatban már észlelhetjük a progéniát, a keresztharapást, a disztál- és nyitottharapást, a mélyharapást, esetleg a fogívszűkületet is. Ezek közül a fogváltás idejére Taatz vizsgálatai szerint a nyitottharapás és a fogívszűkület arányszáma 5—6%-kal magától csökken. A keresztharapás, a disztál- és mélyharapás, valamint a progénia előfordulási arányszáma viszont átlag 3—4%-kal emelkedik. Ilyenkor preventív korai kezeléssel éppen ezt a lényeges számarány-emelkedést akadályozhatjuk meg. A teljesség igénye nélkül sorbavéve a preventív kezelési lehetőségeket, ezek a tejfogazatban, majd a fogváltás időszakában a következők: A tejfogazat időszakában az öröklött anomáliák közül lehetőség van a progénia felismerésére és kezelésbe vételére. Ily módon ezt a súlyos anomáliát részben megelőzhetjük, de legalábbis nagymértékben csökkenthetjük torzító hatását. Az állcsúcs—fejsapka ebben az időszakban a legeredményesebb azáltal, hogy megakadályozza a mandibula, de főként az állcsúcs előre irányuló kóros fejlődését. Tovább növelhetjük a hatásosságot, ha egyidejűleg a mandibula szabad hátracsúszása biztosítása céljából a tejfogakat becsiszoljuk. A tejfogazatban előforduló keresztharapás megszüntetésére harapásemelő és tágító lemezeket használhatunk, bár ezek viselésével nincsenek jó tapasztalataink ; a lemez a tejfogakon nem ül fixen, lecsúszik. Ezért nem is igazán hatásos. A ferdesík, bár a gyermek számára esetleg kellemetlenebb, célravezetőbb módszer. Az ujjszopásról való leszoktatásnak a tejfogazat idején kell történnie, mert ezzel a disztál- és a nyitottharapás kialakulását előzhetjük meg. Ha a gyermek négyéves koráig leszokik az ujjszopásról, a kezdődő anomália magától gyógyulhat. A leszoktatásnak sok módszerét leírták már, az adott helyzet szabja meg, hogy melyikkel érhetünk el eredményt. A kialakuló anomália korai kezelésére jó megoldás a pitvarlemez, különösen annak aktív formája, mivel ez közvetlen az eltérés területén (felső frontfogak és a proc. alveolaris) fejti ki hatását. Emellett egyszerű lemezekkel is próbálkozhatunk, melyekre különböző ujjszopásgátlókat szerelhetünk. A lemez előbb már elmondott hátrányát csökkenthetjük A Centenáris Kongresszuson tartott referátum nyomán
