Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3. szám
i 72 KOMÁRI J.-FARKASFALVY M.-KOVÁCS M. 3. ábra. Harapást formák előfordulása 1011 vizsgált személyen, valamint a parafunkciót végzők %-os megoszlása harapási formák szerint. Normál harapásét: 50,6%; - ezeknek 15,6%-a végez parafunkciót; mély + süllyedt harapáséi 41,6%; -. ezeknek 22,1%-a végez parafunkciót; egyéb harapáséi: 7,8%; -ezeknek 15,2%-a végez parafunkciót A parafunkciót végzők harapási formák szerinti megoszlását a 3. ábra tünteti fel. A legtöbb parafunkciót végző a mély + süllyedt harapásúak között akadt; a különbség a szabályos harapású csoporttal szemben statisztikailag 5%-nál megbízhatóbb szinten szignifikáns. A vizsgáltakon előforduló tünetek tudatosult parafunkcióval való kapcsolatáról — a táblázat alapján - megállapítható, hogy reggeli izomfáradtságra, fájdalomra panaszkodók között lényegesen több biztosan parafunkciót végző akadt (97-ből 78, azaz 80,4%), mint azok között, akiken állkapocsízületi rendellenességet (154-ből 88, azaz 57,1%), ill. destruktív parodontopathiát (408-ból 109, azaz 26,7%) észleltünk. Az egyes csoportok közötti különbségek statisztikailag szignifikánsnak bizonyultak. Megbeszélés A parafunkciójukról tudomással bírók 18,3%-os előfordulása — az idézett irodalmi átlaghoz képest - alacsony. Fogorvosi gyakorlatunk számára azonban ez a számadat is jelentős. A parafunkciójukról tudó betegek ugyanis rendszerint olyan zavaró következmény alapján szereznek tudomást állapotukról, amely kezelésre szorul. A további károsodás megakadályozása, a kóros reflexmechanizmus kioltása a legnagyobb valószínűséggel éjszakai harapásemelő sín viseltetésével érhető el. Fogtechnikai laboratóriumaink programjából azonban pillanatnyilag hiányzik a kellően tisztázott szemlélet szerint szerkesztett készülék, amelyet nagy tömegben tudnának előállítani. Ennek következménye, hogy a gyakorlatban jelenleg nagy ritkán rendelt éjszakai harapásemelő sínek térítési díja nem egységes, s társadalombiztosítási hozzájárulást a beteg nem kap. Akik a különböző diagnosztikai jelek alapján feltehetően parafunkciót végeznek, ezt valószínűleg csak időszakosan teszik. így a súlyosabb következményektől — legalábbis jó időre — mentesek maradnak. Ezek a tisztázatlan esetek mindenesetre megbízható, a mindennapi gyakorlat számára elérhető diagnosztikai módszer sürgős szükségességére hívják fel a figyelmet. Ennek birtokában az éjszakai harapásemelő sín hatásossága is kontrollálhatóvá válnék. Következtetés Tájékozódó vizsgálatunk leglényegesebb konklúziója, hogy a biztosan parafunkciót végzők jelentős száma szükségessé tenné az éjszakai harapásemelő sín tisztázatlan kérdéseinek rendezését, elsősorban is e sín könnyen hozzáférhetővé tételét. Ugyanígy megoldásra vár az olyan diagnosztikai módszer kidolgozása, amely lehetővé teszi a gyakorló fogorvos számára is a parafunkció korai felismerését, ill. a sín viselése nyomán a kóros reflexmechanizmus kialvásának kontrollálását is.
