Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3. szám
Allkapocstörés kezelésének szövődményei 67 A sebészi ellátás körülményei III. táblázat 1968-1972 (5 év) 1973-1975 (3 év) Műtétek száma Szövődmények száma % Műtétek száma Szövődmények száma % Fogatlan terület törése 124 10 8 43 3 7 Műtét fogeltávolítás nélkül 55 16 29 14-Fogeltávolítás és műtét egyidó'ben 85 17 20 4-Fogeltávolítás és műtét két ülésben 18 1 5,5 49 2 4 összesen 282 44 15,6 110 5 4,5 egy ülésben, a műtőben végeztük el. Ezek 20%-ában postoperativ szövődmény keletkezett. Feltűnően kevés szövődményt (5,5%) kaptunk viszont azokon a betegeken, akiken valamilyen rendkívüli körülmény miatt először extrakciót végeztünk, és csak később került sor műtétre. Például: konziliáriusként más intézetben eltávolítottuk a luxált fogat a törésvonalból, és a beteget néhány nap múlva tudtuk átvenni végleges ellátásra. Előfordult, hogy a beteg általános állapota miatt felvétele és a műtét közt hosszabb idő telt el, de elsősegélynyújtáskor a fogakat eltávolítottuk. A fogeltávolítás és műtét két ülésben végzése után észlelt kedvező eredmény késztetett arra, hogy 1972 óta ezt a megoldást tettük rutinszerűvé. A második 3 éves időszakban a műtétre váró 110 beteg közül 53 esetben látszott indokoltnak a fogeltávolítás a törésvonalból. Ezek közül 49 esetben (az operáltak 45%-a) extrakció után helyeztük fel a dentalis síneket, és 5—6 nap múlva végeztük el a műtétet. Az így ellátott betegek közül csak két esetben (4%) keletkezett szövődmény. Fogeltávolítást és műtétet egy ülésben 1972 óta csak olyankor végeztünk, amikor nyílt, külső lágyrészsérüléssel kombinált állkapocstörést primer osteosynthesissel kezeltünk. Megbeszélés A szakirodalmi adatok értékelését nehezíti, hogy a szerzők általában csak a saját műtéti módszereik szempontjából érdekes szövődménytípusokat vizsgálják. A szövődményre hajlamosító tényezők felmérésében már nagyobb az összhang; az orvosi kezeléssel összefüggésbe hozható okok közül az osteosynthesis stabilitási fokát és a törésvonal száj felőli fertőződési lehetőségét egyértelműen fontosnak tartják. Höltje és mtsai drótligatura után 7,1%, Luhr-féle lemezes kompressziós osteosynthesist követően 3,2% szövődményt észleltek. Claudi és Spiessl magas arányban talált törésvonal fertőzést. Freihofer, ill. Schmieg az intraoralis drótvarrat rögzítés után 7%, ill. 20% rossz eredményt észlelt. Hazai módszereinkhez legközelebb álló metódussal dolgozó Rothe műtétéit 10% szövődmény követte. Annak tudatában, hogy hazánkban az állkapocstörések ellátásában a kompressziós lemezes osteosynthesis - sajnos — csak lassan hódít teret, két időszakot összehasonlító felmérésünkkel a hibaforrások csökkentésének lehetőségére szeretnénk felhívni a figyelmet.
