Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
A SZERKESZTŐ OLDALA 15 mindennapos gyakorlattal látszólag nem függnek össze. Ha így működnék a szerkesztés, a folyóirat rövidesen elvesztené tudományos mivoltát, alkalmatlanná válnék a szakma haladása érdekében reá váró feladat ellátására. Midőn másfél esztendő előtt átvettem a Fogorvosi Szemle főszerkesztőjének feladatait, nem álltak rendelkezésemre a szerkesztés egyértelműen fogalmazott irányvonalai, melyek meghatározták lapunk szakmapolitikai arculatát. Hogy e hiányosságon segítsünk, szükségesnek véltem, igyekezzünk mielőbb pontosan leírni, hogy mit várunk szerzőinktől. Ebből egyben olvasóink is láthatják, hogy mit kaphatnak a Fogorvosi Szemlétől. Folyóiratunk előfizetőinek száma, a sok külföldre menő példányt leszámítva is, lényegesen meghaladja a Magyar Fogorvosok Egyesülete taglétszámát, bár jócskán alatta marad az egészségügyi szolgálatban dolgozó fogorvosok számának. Az előfizetők aránylag nagy száma talán mégis annak szerény jeleként értékelhető, hogy a Szemle olvasóinak eddig árával arányos értéket tudott nyújtani. Szeretnénk többet, jobbat adni, s ezért igyekeztünk lapunk számára írásba foglalni, amit angolul „editorial policy”-nak neveznek. Az 1977 őszéig működött szerkesztő bizottság két tagja (Bánóczy J. és Kadn M.) segítségével készült el az a főszerkesztői tervezet, melyet megbírált az Egyesület 1977-ben választott elnökségének és a múlt év utolján működni kezdő új szerkesztő bizottságnak minden tagja, néhány általam felkért szakember (Berényi B., Boros S., Sallay K., Schranz D., Sugár L, Trencsényi T), valamint a Kiadó. Kiegészítő javaslataikat beépítve, megjegyzéseiket, s egyben a kiadó és nyomda kívánalmait is figyelembe véve készítette el a szerkesztőség (az alulírott főszerkesztő, Huszár Gy. felelős szerkesztő és К cián M. szerkesztőbizottsági titkár) azt a szöveget, amely ezt követően „Szerzőink figyelmébe” címen olvasható. A kapott sok jó tanácsot, kollegáim segítő készségét őszintén köszönöm. Remélem, hogy segítségükkel — valójában kollektív munkánk eredményeként — sikerült a Fogorvosi Szemlében követni szándékozott szerkesztési irányelveket annak érdekében jól fogalmaznunk, hogy Egyesületünk folyóirata 71. évfolyamába lépve az eddiginél is jobban szolgálja a fogorvostudomány és művelőinek érdekeit, szakmánk haladását, lehetőségeihez mérten tegyen eleget társadalmunk vele szemben támasztott elvárásának, s ennek nyomán sikerüljön — eddigi olvasóit megtartva — olvasóként-előfizetőként megnyernie azokat a fogorvosokat, orvosokat is, akik eddig a folyóirat nyújtotta tájékoztatás híján is kielégítően véltek működni. Adler Péter KÖNYVISMERTETÉS Marxkors, R.: Der funktionell zweckmässige Zahnersatz. Hanser, München-Wien, 1975. 107 oldal, . 136 ábra. A mindennapi fogorvosi tevékenység egyik legnehezebb kérdése, hogy egy-egy meghatározott szájstátuszra milyen fogpótlást tervezzünk. A könyv szerzője útmutatást ad, hogy napjainkban mely megoldások korszerűek. Az első részben a kezelési eszközöket, a különböző koronafajtákat, hidakat, részleges és teljes fogműveket ismerteti. A sokféle megoldási lehetőséget bemutatva leírja a korszerű, a biológiai igényeket kielégítő fogműveket, de bemutatja a ma már meg nem engedhetőket is (húzott korona, csak a nyálkahártyát terhelő részleges protézis). Több fog egyidejű elvesztésekor lényegesnek tartja az immediátprotézis készítését, rögtön az extractiók után. Ez nemcsak pszichikai segítséget jelent a betegnek, de az extractiós seb védelmén kívül a csontlebontás mértékét is kedvezően befolyásolja. A könyv másik két fejezete különféle fogazati státusokkal foglalkozik és azokat meghatározott rendszerbe sorolja. A 7 osztály mindegyikéhez modern kezelési tervet javasol; hangsúlyozza, hogy ezek a terápiás megoldások nem abszolút érvényűek, mivel minden egyes száj más és más. Legfontosabbnak a maradékfogazat merev egységbe foglalását tartja koronák, hidak, rudak, csúsztatok, ill. dentális megtámasztású fémvázas protézisek segítségével. A tisztán nyálkahártya megtámasztású hagyományos fogsorokat csak szubtotális vagy teljes foghiány esetén, ill. immediát protézisként tartja megengedhetőnek. A könyv értéke a referens szerint abban áll, hogy a gyakorló fogorvos számára útmutatót ad és megkönnyíti a megfelelő protézis kiválasztását. Mauks Gyula
