Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-07-01 / 7. szám
212 PINTÉR A. SCHUDER L. BÁNÓCZY J. Fogorvosi Szemle 71. 212-214. 1978. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Konzerváló Fogászati Klinika (igazgató: Bánóczy Jolán dr. egyetemi tanár), Budapest Szorbit- és szacharóz-tartalmú csokoládé lepedékképző hatásának összehasonlító vizsgálata * PINTÉR ADRIENNE dr., SCHUDER LÁSZLÓ dr. és BÁNÓCZY JOLÁN dr. Érk.: 1977. jún. 17. Elfogadva: 1977. szept. 24. A cukorpótló anyagok caries-reduktív hatása nagyrészt a foglepedékben, Ш. a dentális plakkban létrejövő' mennyiségi és minőségi változásokon keresztül érvényesül. Xilit-tartalmú étrend során klinikai vizsgálatban többen [6, 8, 9] egyértelműen kimutatták a plakk jelentős mennyiségi csökkenését; hasonló jelenséget észleltek mások [4, 5] alacsony kalóriatartalmú mesterséges édesítőszer használatakor; e kísérletben szignifikáns korrelációt találtak a plakk-értékek és a caries-viszonyok között. A szorbit lepedék-, ill. plakk-képző hatására vonatkozólag a vélemények nem egységesek. Frostell, Keyes és Larson (3| a szorbitot is tartalmazó Lycasin hatására állatkísérletben a plakk mennyiségének csökkenését észlelték; kétéves longitudinális Lycasin-kísérletükben 3-6 év közötti gyermekeken azonban sem a plakk-, sem a parodontális index nem változott. Möller és Poulsen (7] 8-12 éves gyermekeken szorbit-tartalmú rágógumi két éven át történt fogyasztása után, Bánóczy és mtsai [1] 3-12 év közötti gyermekeken szorbit-tartalmú édességek egyéves fogyasztása után nem találtak jelentős változást a plakk-értékekben a kontrollcsoporthoz viszonyítva. Vizsgálataink célja volt, hogy egészséges fiatal felnőttek frontfogain meghatározzuk a szorbit-, ill. szacharóz-tartalmú („normál”) csokoládé fogyasztása után képződő lepedék mennyiségét. Anyag és módszer Húsz, 18 és 23 év közötti egyetemi hallgatót vizsgáltunk. A fogmosási szokások megtartása mellett éhgyomorra a kísérleti személyek kb. 20 g szorbit-tartalmú csokoládét fogyasztottak, a csokoládét főleg a frontfogak területén szopogatták. Egyszeri öblítés után erythrosin-tabletták (Diapiac) segítségével a keletkezett lepcdéket megfestettük. A következő héten ugyanezen egyének hasonló előkészítés után kb. 20 g szacharóz-tartalmú („normál”) csokoládét fogyasztottak, ezután ismét lepedékfestés következett. A 12 frontfogról egyénenként két-két színes diapozitív képet készítettünk, a diapozitíveket Vogels, Plasschaert és König [10] általunk módosított módszere szerint 25-szörös nagyításban milliméterpapírra vetítettük, melyre felrajzoltuk a fogakat és a fogakon belül berajzoltuk a lepedék kiterjedését. Az így nyert ábrákon planiméterrel meghatároztuk a lepedék által fedett felszín és az egész fogfelszín kiterjedését. A lepedékes felszín arányát a fogfelszínhez viszonyítva százalékban fejeztük ki, a kapott eredményeket egymintás t próba segítségével, valamint a regresszió meghatározásával statisztikailag értékeltük. Eredmények Az 1. ábra az egyes fogakat borító lepedék százalékos arányát mutatja normál és szorbitos csokoládé fogyasztása után. A minta átlaga a normál csokoládé-csoportban 12,37 ± 1,99%, a szorbitos csokoládé-csoportban 6,36 ±0,95%. A 2. ábra a normál és szorbitos csokoládé fogyasztása után az egyes fogakat borító lepedék százalékos megoszlásának egymáshoz való viszonyát mutatja a regressziós egyenessel. A szorbitos csokoládéhoz képest tehát a „normál” csokoládé nagyobb fedettséget mutatott; t próbával ez a különbség 1%-nál megbízhatóbb szinten szignifikáns (p < 0,01). Az Egészségügyi Minisztérium céltámogatásában részesülő kutatás (1-19-0701-01-2/B)
