Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1978-07-01 / 7. szám

PROTETIKAI GERINCMAGASSÁG

203

I. táblázat

megoszlása nem és kor szerint

65

ее

67

68

70

71

72

73

75

77

79

27

2

2

2

1

1

2

1

1

1

25

3

2

1

2

1

1

1

25

5

4

2

1

2

2

2

1

2

1

2

50

Megbeszélés

A nyálkahártya-csontalapzat szerepe kettős: 1. a rágónyomás felvétele, teherviselés ; 2. a protézis rögzítése. E szempontok szerint értékelve a gerincformákat, megállapíthatjuk, hogy a megtartott gerinc protetikai szempontból azért előnyös, mert a) hatásosan fékezi a protézis transzverzális és anteroposzterior irányú elmozdulását; b) a csontos alap viszonylag nagy felületét borítja alapjával feszesen összenőtt nyálkahártya; c) a tapasztalatok szerint e gerincformánál a nyálkahártya-csontalapzat alkalmasabb a rágónyomás viselésére, mert nagyobb a rágónyomás tűrésre alkalmas felülete, melyet Kemény [7] ,,a protézis funkcionális alapjának” nevezett. Kovács és Kaán [8] mérései szerint a felső protézisek alaplemezének nagysága átlagértékben 3937 mm2 (megbízhatósági intervallum 2617—5257 mm2) az alsóké 1779 mm2 (megbízhatósági intervallum 1233—2325 mm2). A felső protézisek alaplemezének polírozatlan felszíne tehát az alsó protézisek ugyanezen felületéhez viszonyítva átlagértékben 2,21-szer nagyobb. Ha a protetikai gerincmagasságot és az alaplemez felületének nagyságát a protézisek stabilitása szempontjából fontos tényezőnek tekintjük, akkor megállapítható, hogy a felső állcsont és az állkapocs a teljes lemezes fogpótlás elhorgonyzása és hordozása szempontjából nem egyenértékű, illetőleg, hogy a felső teljes fogpótlás az alsóhoz viszonyítva — az esetek nagy többségében — rögzítettségi többlettel rendelkezik. Az eremények tehát igazolják gyakorlati tapasztalatainkat, valamint számos szerző klinikai megfigyelését, s felhívják a figyelmet arra, hogy az állkapocsgerincet nem tekinthetjük az alsó teljes protézisek hatásos rögzítő tényezőjének, illetőleg, hogy e fogpótlások alaplemeze önmagában csupán ritkán biztosíthatja a funkciós stabilitást.

A mindennapi gyakorlat tapasztalatai azt mutatják, hogy az alsó teljes protézisek felszínének jelentős hányadát képező műínyfelület (polírozott felszín) kialakítását és a rágóstabilitásban fontos szerepet betöltő kis- és nagyőrlők felállítását, valamint az adott fizikai harapási magasságon belül a rágófelület gerincéihez viszonyított vertikális helyzetének (occlusios felszín-gerincéi távolság) meghatározását a laboratóriumok — orvosi utasítások hiányában — „íratlan törvények” szerint végzik, figyelmen kívül hagyva e tényezők retenciós szerepét. A mérések eredményei megerősítik mindazon szerzők [1,2, 3, 4, 5, 6, 9, 10], álláspontját akik szerint a teljes alsó protézisek készítésekor nem elég csak az alaplemezt funkcionálisan kiképezni, hanem lehetőleg a protézis valamennyi felületét individuálisan, orvosi szemlélet alapján a rögzítés, a stabilizálás szolgálatába kell állítani.

Összefoglalás

Az alsó és a felső fogatlan gerincek magasságát 50 pár alsó-felső teljes lemezes fogpótláson, a jobb és a bal oldali első nagyőrlő területén mérte e célra összeállított mérőműszerrel, a protézisek viselőinek nemére és korára való tekintettel. Az eredmények azt mutatták, hogy a felső gerincmagasság 11,22 + 1,21 mm, míg az alsó csupán 3,31 + ±0,95 mm volt.

IRODALOM: 1. Bieg, H. : Dtseh. Zahnärztebl. 8, 935 (1954). — 2. Eisenring, R. : Schweiz. Mschr. Zahnheilk., 61, 705 (1951). — Graftdijk, J. : Tijdschr. Tandheelk., 37, 244 (1930). — 4. Hromatka, A. : Die Oberfläehengestaltimg totaler Prothesen. Deutsch.