Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1978-07-01 / 7. szám

194

OROSZ M., VÁMOS I., GÁBRIS К., CSIBA Á.

klinikánkon megháromszorozódott. Természetesen ebből nem tudunk, és nem is akarunk általános érvényű következtetést levonni, mert a jelenségnek sok helyi, szervezési (pl. a stomato-onkologiai hálózat kiépülése) oka, ill. magyarázata is lehet.

I. táblázat

A gyermekkori orális tumorok számának változása 5 évenként Év 1952—56. 1957—61. 1962—66. 1967—71. 1972—76.

Tumoros gyermekek

száma 32 61 69 80 101

II. táblázat

A jóindulatú odontogén tumorok nem és előfordulási hely szerinti megoszlása

Daganat-típus

Esetek

száma

%

fiú

Nem

lány

Előfordulás helye man, maxilla dibula

Ameloblastom a

5

4,24

2

3

5

Fibro-ameloblastoma

2

1,69

1

1

2

Odontoma

13

11,02

8

5

9

4

Odontogén cysta

55

46,62

35

20

26

29

<D

n , gigantoeell.

21

17,79

16

5

15

6

Sd O 09

3 03 о £ granulom.

11

9,32

2

9

7

4

^ fibrom.

11

9,32

2

9

5

6

összes

118

100,00

66

52

69

49

«* Ali. táblázatban látható adatokat a klinika korábbi daganatos statisztikáival összehasonlítva, több érdekes megállapítást tehetünk. Az odontogén daganatok jelentős hányadát gyermekkorban is a „tumorszerű állapotok”, tehát az odontogén cysták és a parodontomák teszik ki. Ez egyezik Vámos és mtsai [8] felnőtteken szerzett tapasztalataival. A valódi odontogén daganatok állcsontok közti megoszlásában — hasonlóan a felnőttkori előforduláshoz — a mandibula dominál (16, ill. 4 eset). Felnőtt korban az epulis a nők között gyakoribb és a két állcsonton kb. azonos gyakorisággal fordul elő. Gyermekkori beteganyagunkban Bhaskar [3] eredményeihez hasonlóan az epulis a mandibulán fordult elő gyakrabban. A nemek között lényeges eltérést nem találtunk. Feltűnő, hogy az epulis gigántocelluláris, tehát a parodontomák viszonylag „rosszindulatú” formája fordul elő gyermekkorban gyakrabban, míg felnőtt korban Orosz és Divinyi [6] ilyen különbséget nem talált.

A fogrendszertől független jóindulatú daganatok között (III. táblázat) a haemangioma és a fibroma fordul elő leggyakrabban. Az 52 fibroma közül 4 osteofibromának, 2 fibroangiomának bizonyult. Az osteoclastomák viszonylag jelentős számmal szerepelnek, majd gyakoriság sorrendjében a papillomák és a lymphangiomák következnek. A többi daganattípus előfordulása minimális. Ä szájképletek közül az ajkak és a bucca, valamint a nyelv volt a leggyakoribb előfordulási hely. A lányok érintettsége nagyobb, egyezően a felnőttkori tapasztalatokkal.