Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
8 SIMON GY. ÉS MTSAI 3. ábra 4. ábra 3/a, b ábra. a) Az embrió foveola palatinája; hematoxilin-eozin (160X) b) Nyákcsepp a mirigy kivezetőcsőben; hematoxilin-eozin (500X) 4/a, b, c ábra. a) A félvékony metszeten a nyíllal jelölt területek az elektronmikroszkópos feldolgozás helyét jelölik; toluidinkék (250X) b) A kivezetőcső falának elektronmikroszkópos (12 960X) képe: lumen (Lj, germinativsejt (GJ, kollagénrost (KJ, desmosoma jellegű felszínzáró struktúra (DJ c) A tubulushámmal határos kötőszöveti térségben a csupasz idegrostot nyíl mutatja (32 400X) Az elektronmikroszkópos képeken láthatók a lument bélelő hengerhámsejtek, melyeket helyenként desmosoma jellegű felszínzáró struktúrák (4/a, bábra) kapcsolnak össze. Ezek alatt helyezkednek el a sötétebb magvú ún. germinativ sejtek (4/b ábra). A citoplazmában számos mitokondrium figyelhető meg, a hámsejtek alatti kötőszöveti rétegben kollagén rostkötegek futnak, és csupasz idegrostok (4/c ábra) is találhatók. Következtetések A fény- és elektronmikroszkópos vizsgálataink azt mutatják, hogy a foveola palatinába nyíló kivezetőcsövek működő végkamrák váladékát viszik a felszínre; továbbá, hogy a tubulus hám vitális, regenerációra képes egyrétegű hengerhám. Vizsgálataink alapján nagy valószínűséggel megállapítható, hogy a foveola palatina nem tekinthető fejlődési rendellenességnek vagy csökevényes képződménynek. Nem adhatunk azonban határozott választ arra a kérdésre, hogy a glandulae platináé egyes csoportjainak közös kivezetőcsövei miért éppen az esetek 48%-ban [3] előforduló foveola palatinába torkollanak. Ezért csupán feltételezzük, hogy a foveola palatina az igen dús lágyszájpadi mirigyállomány mélybetüremkedésének kiinduló pontja, melynek közvetlen kapcsolata a felszínnel megmaradt.
