Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-05-01 / 5. szám
PROTÉZISVISELÖK HANGKÉPZÉSE 143 Fogorvosi Szemle 71. 143—147. 1978. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Fogpótlásiam Klinika (igazgató: Fábián Tibor dr. egyetemi tanár); Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Fonetikai Tanszék (igazgató: Molnár József dr. egyetemi tanár) A teljes alsó-felső lemezes fogpótlást viselők hangképzésének vizsgálata KAÁN MIKLÓS dr. és MOLNÁR JÓZSEF dr. Érkezett: 1977. július 20. Elfogadva: 1977. szeptember 10. A számregnek a hangképzésben kettős szerepe van: hangmódosító és hangforrás. A teljes alsó-felső lemezes protézis viselése a toldalékcső (más néven a hangjárat) négy fő része közül (garatüreg, orrüreg, szájüreg, ajkak) elsősorban a cavum oris miliőjét befolyásolja, — leginkább azáltal, hogy megváltoztatja a szájüreg konfigurációját, szűkíti térfogatát. Ezért kérdéses, hogy a teljes alsó-felső protézist viselők és a természetes fogazatúak hangképzése között van-e különbség. Irodalmi áttekintés Bár a fogpótlásiam irodalom foglalkozik fonetikai vizsgálatokkal, különösen a protézist viseló'k hangképzésének problémáival, mégis „megállapítható, hogy teljes fogpótlások készítésekor általában elhanyagolják a hangtani szempontokat” [1]. „Az a tapasztalat, hogy a protézis rossz kiképzése ellenére is a legtöbb beteg megfelelően artikulált beszédre képes. Ezért a fonetikai szempontok figyelembevételére legtöbbször csak akkor kerül sor, ha a beteg panaszkodik, hogy bizonyos hangokat nem tud kifogástalanul kiejteni” [13]. Molnár és mtsai [7] is megfigyelték, hogy a protézist viseló'kön „zavar támadhat az egyes hangok kiejtése közben, megváltozhat a hang színezete is...”, bár . . a toldalékcsó' a hiányhoz, mint a fogpótláshoz alkalmazkodni tud bizonyos begyakorlás után”. PetroviS [8] az „ivica” szó komputerrel végzett elemzése alapján megállapította, hogy a „helyesen kiképzett protézis egyáltalán nem zavarja a beszédhangok képzését”. Többen is [1,3, 4, 5,10, 11] foglalkoztak a frontfogak felállításának és a fizikai harapási magasságnak a hangképzésre gyakorolt hatásával; a protézisek esztétikai és fonetikai értékelésével [9], a szájpadi kontúrok morfológiájának fonetikai jelentőségével [6, 13, 14]. Smith [12] szerint a fogeltávolítás előtti adatok figyelembevétele is igen fontos lenne fonetikai szempontból. Az irodalmi adatokból nem kapunk választ arra a kérdésre, hogy a teljes alsó-felső lemezes fogpótlások viselése befolyásolja-e és milyen mértékben a magyar beszédhangok képzését. Vizsgálati anyag és módszer A vizsgálatokat húsz 51-65 éves, teljes alsó-felső lemezes fogpótlást viselő, protézisével megelégedett (jól rágó és beszélő), azt legalább egy éve használó, valamint húsz természetes, hiánytalan fogazatú és normális occlusiójú személyen végeztük, nemre való tekintet nélkül. A hangképzés vizsgálatához három különböző hosszúságú és - az olvashatóságot tekintve - eltérő nehézségű szöveget állítottunk össze (1, И, III). A vizsgált személyek zajszegény szobában mind a három szöveget kétszer olvasták fel. Először próbaképpen, majd a második felolvasáskor Uher 4000, Reporter L. magnetofonnal Scoth szalaggal 19 cm/sec sebességgel, félsávon akusztikai mérésekre alkalmas magnetofonfelvételt készítettünk. A méréseket Kay Eletric szonagráffal - broad display elemzési állásban — végeztük az MTA Nyelvtudományi Intézetében. A készülék — amellyel egyszerre aránylag rövid beszédrészlet, mindössze 2,4 másodperc vizsgálata végezhető el - különleges regisztráló papíron 3 dimenzióban jeleníti meg a hang, illetőleg a beszéd képét: a vízszintes tengely az időt (a két időjelzés közötti távolság: 0,1 s), a függőleges tengely a hangmagasságot (frekvenciát), a jel sötétedési foka pedig a hangintenzitást mutatja. A szonagráffal készíthető hang-, illetőleg beszédképet szonagramnak nevezzük. A felolvasások hangszínképelemzését szonagramokon — széles sávban (0—8000 Hz) —
