Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-05-01 / 5. szám
1978. május LXXI. évfolyam 5. szám FOGORVOSI SZEMLE Fogorvosi Szemle 71. 129—130. 1978. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Konzerváló Fogászati Klinika (igazgató: Bánóczy Jolán dr. egyetemi tanár); Kórélettani Intézet, Orálbiológiai Kutatócsoport (vezető: Zelles Tivadar dr. egyetemi docens) A dentális plakk pH változásainak összehasonlítása szorbit- és szacharóz-tartalmú csokoládé fogyasztása után OSZTRICS ISTVÁN dr., VASKÓ ANNAMÁRIA dr. és HOLLÓ JÓZSEF dr. Érk.: 1977. jún. 17. Elfogadva: 1977. szept. 23. A különböző ételféleségek cariogenitásának összehasonlító vizsgálata során többen is bizonyították, hogy a szájban gyorsan és nagymértékben fermentálódó szénhidrátok okozta savi irányú eltolódás jelentős szerepet játszik a caries létrejöttében. Az elsők között 1938-ban Stephan [7], majd más kutatók, így 1957-ben Fosdick és mtsai [2] a szó'lőcukor és a szájban lassan és kismértékben fermentálódó szorbit hatását vizsgálva azt találták, hogy a szorbit jóval kisebb csökkenést okoz a dentális plakk pH-ban a szólőcukomál. Újabb vizsgálatok is azt bizonyították, hogy a szorbit meglehetősen lassú bomlása miatt, nem okoz a kritikus 5,7 pH alá esést, még a nyál pufferkapacitásának kikapcsolása esetén sem [3, 4). Bizonyítást nyert a mannit és xilit szorbittal egyező hatása. Mákinen és Rekola [5] szerint xilit esetében ez azzal magyarázható, hogy az a dentális plakk mikroorganizmusaihoz csökkent mértékben kötődik. Ezek ismeretében javasolta több kutató is a szorbit, a mannit vagy a xilit használatát cukorpótlóként. Jelen kísérleteinkben a Magyar Édesipari Kutató Laboratórium által előálh'tott és Bánóczy és mtsai [1] által a fóti gyermekvárosban longitudinális klinikai kísérletsorozatban kipróbált szorbit-tartalmú csokoládé hatását vizsgáltuk a dentális plakk pH-jára; összehasonlítottuk a szacharóz-tartalmú csokoládé okozta dentális plakk pH változással. Anyag és módszer Vizsgálatainkat 20, átlagos caries-intenzitású, 20-30 év közötti egyetemi hallgatón végeztük, akik a mintavételt megelőző két napon és a kísérlet ideje alatt sem mostak fogat. A vizsgálat reggelén éhgyomorral jelentek meg. A plakkot a fogak több felszínéről, mind a négy kvadránsból gyűjtöttük, és egy csepp (kb. 0,05 ml) desztillált vízzel kevertük. Ezt követően azonnal meghatároztuk a plakk pH-ját. A kiindulási O’-es értéket kontrollnak tekintettük, és ehhez hasonlítottuk a 20 g szacharóz-, illetve szorbit-tartalmú csokoládé elfogyasztása utáni pH értékeket az 5., 20. és 30. percben. A vizsgált egyének a csokoládét 1-1,5 perc alatt alaposan szétrágva fogyasztották el. A mérések cseppelektródával, precíziós pH mérő készüléken történtek, amelyet minden mérés előtt standard foszfát pufferrel (pH 7,06) kalibráltunk. Előkísérletekben igazoltuk, hogy a cseppelektróda és a precíziós pH mérő készülék 0,01 pH érzékenységével alkalmas a vizsgála-7-1 PH 0 OpS ~qT 0,15 mintához adott hígító folyadék mennyisége (ml) 1. ábra. A mintához adott hígító folyadék mennyiségének hatása a pH-ra
