Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-04-01 / 4. szám
112 GERBER A.-TANDA GY.-VILTSEK E. pótlása a vizsgáltak 9,3%-ának, csak alsó 3%, alsó és felső lemeze 22%-ának volt. Sajnálatos tény, hogy már a 20-24 évesek között 1,1%-ban (10 fő) találtunk lemezes fogsort viselőket. Az életkor előrehaladtával számarányuk fokozatosan növekszik; ugrásszerűen a 40—44 éves kor felett (36; 48; 62%). Végül a 70 éven felülieknek 80%-a használ lemezes fogpótlást (1. ábra). II. Szanáltsági viszonyok Felmérésünkben szanáltnak minősítettük azokat, akiknek a vizsgálat időpontjában fogorvosi beavatkozásra nem volt szükségük. A nem szanáltakat három csoportba osztottuk: a) csak tömésre; b) csak fogpótlásra; c) mindkét fogászati beavatkozásra szükségük van (I. táblázat). Eredményeink szerint a szanáltak aránya 20 éves korig mind férfiakon, mind nőkön lényegesen magasabb (40,4, ill. 33,1%), mint a nyugdíjkor előtti időseken. Ennek egyik oka, hogy az ép fogazatúak aránya ezen korcsoportban még számottevő (férfi 9,75%, nő 4,65%), a másik pedig a hiányzó fogak csekély száma. A 20—24 évesek között a szanáltak aránya lényegesen kisebb volt, ép fogazatút is csak 1—2%-ban találtunk. A további korcsoportokban lassú emelkedést figyelhettünk meg, amely 60 év felett mindkét nemben elérte, illetve meghaladta a 30%-ot. Átlagosan a kerület lakosságának 26,7%-a bizonyult szanáltnak. Ez viszonylag jó arány, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a nem szanáltak csoportjának ellátási igénye az egy szuvas fogtól a teljes foghiányig széles skálán szóródik. Caries-ellátottság. A tömött fogak száma mindkét nem minden korcsoportjában jelentősen meghaladta a szuvas fogak számát. Ezt jól demonstrálja az általunk képzett Ec index (caries ellátottsági index), ez a töméssel ellátott fogak százalékos aránya a szuvas 100 T fogakhoz (Ec = ^ + —). Az Ec index nemre való tekintet nélkül minden korcsoportban kedvező képet (60-70%) mutatott, ami a konzerváló tevékenység eredménye (II. táblázat). A foghiányok ellátottsága. A caries-ellátottsághoz hasonlóan a foghiányok ellátottságára is képeztünk indexet: Ep = Ez mutatja, hogy a hiányzó fogak hány százaléka pótolt (II. táblázat). Az életkor folyamán a hiányzó és pótolt fogak száma megközelítően párhuzamosan emelkedik (2. ábra). Az Ep index férfiakon 45 év után, nőkön már 40 év felett meghaladja az 50%-ot és mindkét nemben 70 év után kulminál. A 25 éves korig átlagosan két pótolatlan fog található, 25 és 35 év közöttieken három, és 35 év felett négy. Ez a szám idősebbeken sem emelkedik tovább. Összegezve elmodhatjuk, hogy a kerület lakosságán a hiányzó természetes fogaknak 68%-a pótolt. Ezt - összehasonlítva a hazai szakirodalom adataival — igen kedvezőnek Ítélhetjük. Felsőszentiván lakóin 38,8%-nak (Bruszt [2]); a szegedi általános vizsgálatban 36%-nak (Tóth [6]); az ózdi ipari dolgozókon 33,8%-nak bizonyult (Kerek [4]) a pótolt fogak aránya. A főváros lakosai éltek az adott lehetőségekkel és nagyobb gondot fordítottak fogaik pótlására. III. A stomatologiai szanáláshoz szükséges munkák jellege, mennyisége és időigénye Kerületünk 15 éven felüli lakosságának 100 főre jutó fogorvosi szükségleteit és az ehhez szükséges időt a III. táblázat■ tartalmazza. Az egyes fogászati munkák időszükségletét Tóth K., Kertai, Ponyi [8] és Béky [1] által leírt irányszámok alapján becsültük. A tömések 25%-át gyökértöméssel kombináltnak vettük. Egy hídhoz átlagosan két pillért számítottunk. Adataink szerint a meglevő öncélú koronák és hidak aránya 1 :3. A szanálásban két fokozatot különböztettünk meg: I. fokú szanálás: a destruált fogak
