Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1978-04-01 / 4. szám

STOMATOLOGIAI SZŰRŐVIZSGÁLAT BUDAPESTI FELNŐTTEKEN

107

Az egy főre eső foghiány 45 éves korig fokozatosan, 50 éves kortól felfelé rohamosan növekszik. A hiányzó fogak számának növekedése az előzővel összehasonlítva különösen a 20—24, a 35—39 és az 50—54 éves korcsoportban tűnik szembe.

Az egy főre eső tömések száma többszöröse az ellátatlan cariesek számának. Ezen adat azt bizonyítja, hogy kerületünk lakói gondot fordítanak fogaik konzerválására. Eredményeink jobbak az irodalomban közölteknél [6, 7].

6. A vizsgáltak megoszlása az ellátatlan szuvas fogak száma szerint. A lakosság 17—21%-ának 60 éves korig egy ellátatlan szuvas foga van. Két ellátatlan szuvas foga 44 éves korig a lakosság 15%-ának van, három szuvas foga van 39 éves korig a lakosság 10%-ának. Ez azt jelenti, hogy a lakosság 45%-a 1—3 töméssel caries szempontjából szanált lehetne. Négytől—14 fogig terjedő ellátatlan foga van a lakosság 8—10%-ának.

7. Nők DMF számai a szülések száma szerint. Adler és Pászner [1] nem észlelték a terhesség cariesintenzitást növelő befolyását; Orosz, Rigó és Bánóczy [4] vizsgálatai a DMF számok növekedését mutatták ki a szülések száma szerint.

Felmérésünk alapján a nők DMF indexe általában magasabb, mint a férfiaké; a különbség idős korban kisebb lesz. A férfiak DMF indexének átlaga 15,54 ± 0,207, nőké 17,23 ±0,168; a különbség 1,69 ±0,5, tehát statisztikailag szignifikáns. Ép fogazatú férfit 1,8%-ban, ép fogazatú nőt 0,9%-ban találtunk. A vizsgált nőket 0-tól 4 szülésig csoportosítottuk, azonban a III. táblázatban a háromszor és négyszer szültek alacsony létszáma miatt az egynél többször szülteket közös csoportba soroltuk.

Vizsgálataink azt mutatták, hogy a DMF index átlaga a szülések száma szerint növekedik: 0 szülés 16,10 (3052); 1 szülés 19,01 (1766); 2 szülés 20,70 (1234); 3 szülés 22,11 (320); 4 szülés 22,61 (193). E különbségekben azonban egyben a többször szülők magasabb átlagos életkora is tükröződik. AIII. táblázat 30—34 éves kortól öt éves korcsoportonként a DMF számok növekedését mutatja a szülések száma szerint. Három korcsoportban 0-tól 1 szülésig a DMF szám kb. 1,0-el nő, két korcsoportban pedig 0,5-nél többel. Egytől több szülésig öt korcsoportban kb. 1,0-el nő a DMF szám.

8. Fogazati- és fejlődési rendellenességek. A fogazati rendellenességek közül a leggyakoribb a mélyharapás volt. 35 éves korig a férfiak negyedét (23—26%), a nők kb. harmadát (28—30%) találtuk mélyharapásosnak. 35—45 év között a mélyharapás gyakorisága férfiakon 21—25% volt. A következő korcsoportokban a mélyharapás gyakorisága fokozatosan csökkent, ami egyrészt műfogsor viselésének tudható be, másrészt annak, hogy a természetes fogazaton a fogazat kopása csökkentette vagy megszüntette.

Prognathia 35 éves korig 2,3%-ban fordul elő és a 45—49 éves korcsoport kiugró gyakoriságától eltekintve az előfordulás fokozatosan csökkent. A prognathia csökkenése alighanem annak a következménye, hogy a felső frontfogak elvesztése után az állcsontgerinc sorvadása következtében a műfogak gerincre állításával a prognathia megszüntethető.

A progenia előfordulása az idősebb korosztályokban gyakoribbá vált, főleg férfiakon. Ez feltételezhetően a természetes metszőfogak elvesztésének a következménye.

A fejlődési rendellenességek közé a nyúlajkat, a felső nagymetszők közötti diasthemát és a fogak zománcdefektusait soroltuk. 35 éves korig a fejlődési rendellenességek 1,3%-ban fordultak elő, nőkön általában magasabb arányban, mint férfiakon (IV. táblázat).

9. Fogágybetegségek. A fogágybetegségekkel kapcsolatban vizsgáltuk a szájhigiénés állapotot, gingivitis, illetve parodontopathia jelenlétét. A parodontopathiákat Sugár [5] beosztása szerint gyulladásos, lazulásos és degeneratív csoportba osztottuk. Azért választottuk az osztályozásnak ezt a formáját, mert a parodontopathia formáinak megoszlására és nem súlyosságának fokára voltunk kiváncsiak.