Fogorvosi szemle, 1977 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1977-03-01 / 3. szám
70 GÖTZ GY. DR. ÉS MUNKATÁRSAI A pillérek tengelyeltérése a behelyezési iránytól lehet összetéró vagy széttérő, vestibularis vagy oralis irányú ; valamint adódhat ezek lehető kombinációiból. Vizsgálataink során a csonkok magasságát — az eredeti méretre átszámítva — 6 és 11 mm, távolságát 2 és 40 mm között változtattuk (két egymás melletti fog távolságától négy foghiány távolságig). A szögeltérést 0°-tól 40°-ig növeltük. A csonkok magasságát 1 mm-enként, távolságát 10 mm-enként csökkentettük ; a szögeltérés nagyságát 6°-onként vizsgáltuk. Eredmények Ha két pillérfog közül az egyik csonk párhuzamos a behelyezési iránnyal és csak a másik konvergál 5° és 40° között, a behelyezhetőség felső határa a csonkok távolságával egyenes, a dőlt csonk magasságával fordított arányban változik. Az egyenesen álló csonk magassága nem befolyásolja a híd behelyezhetőségét. Egymás mellett álló fogak esetében, ha az egyik fog 30°-ot dől, a legkisebb csonkmagasság mellett sem lehet behelyezni a két összeforrasztott koronát. Ha a két pillérfog tengelyállása konvergál, a pillérek közötti távolság csökkenésével nagymértékben rosszabbodnak a behelyezési lehetőségek. Például a 20 mm-es távolságon az 5 és 20°-os szögeltérésű csonkok esetén a vizsgált legkisebb csonkmagasság mellett (5 mm) sem helyezhető be a híd. Egymás melletti csonkokon már 5 és 10°-os dőléskor ez a helyzet. Ha mindkét pillér 10—10°-ot dől egymás felé, a legnagyobb csonktávolság és a legkisebb csonkmagasság mellett sem lehet behelyezni a rögzített fogpótlást. Az egyik pillér széttérő jellegű szögeltérése és a másik csonk párhuzamossága esetén a behelyezhetőség felső határa a csonkok távolságával egyenes, míg a párhuzamos tengelyű fog magasságával fordított arányban változik. Divergencia esetén, ellentétben az összetérő irányú szögeltérésekkel, nem a dőlt, hanem az egyenesen álló csonk magassága akadályozza a behelyezést (2. ábra). 2. ábra. Két a rágófelszín felé divergáló csonk Megbeszélés A vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a divergáló csonkok a behelyezhetőség szempontjából kedvezőtlenebb helyzetet teremtenek a konvergálóknál, mert általában csak 10°-kal kisebb eltérés mellett helyezhető be a híd, mint konvergencia esetében. Tovább rontja a behelyezés lehetőségét, ha mindkét fog divergál. Ilyenkor már az 5 és 10°-os szögeltérés is behelyezési akadályt képez. Mind konvergencia, mind divergencia esetén kedvezőbbek a behelyezés kilátásai, ha előbb a dőlt, illetve a jobban dőlt fogra helyezzük a rögzített pótlást.