Fogorvosi szemle, 1977 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1977-02-01 / 2. szám
56 Szabó gy. dr. és mtsai avatkozásokkal kapcsolatosan azt az elvet valljuk, hogy a műtét utáni arczsibbadás ne terjedjen ki nagyobb területre, mint a fájdalom. Ezért a perifériás idegátmetszésnek, exhairesisnek mindenképpen meg kell előznie a Gasser - dúcban történő beavatkozást. Műtétet fájdalommentes időszakban nem végzünk, mert a beavatkozás után létrejött kellemetlen arczsibbadás csak erős fájdalmak esetén jelent „megváltást” a betegnek. A n. mentalis exhairesisét nem tartjuk eredményes műtéti beavatkozásnak. Tapasztalataink szerint utána a fájdalom vagy nem szűnik meg, vagy rövid időn belül kiújul. A nervus alveolaris inferior átmetszése és exhairesise a fent ismertetett módon viszont igen tartós fájdalommentességet biztosít. Harmincegy betegből 24-nél ez a fájdalommentesség 2 évnél tovább tartott, a 2. csoportba sorolt hat beteg közül pedig ötöt 1974-ben műtöttünk, így nem sorolhattuk őket a 3. csoportba, bár a műtét óta panaszmentesek. A II. ági fájdalmak esetén a ganglion pterygopalatinum és n. maxillaris együttes roncsolása Sevenállal betegeink egy részén kielégítő eredményt hozott. Ezt a beavatkozást akkor végezzük, ha az előzőleg erre a helyre adott Lidocain a fájdalomrohamot megszüntette. A canalis palatinus maior a tűt vezeti a fossa pterygopalatináig, így a n. maxillaris könnyen és biztosan elérhető. A művelet aránylag egyszerű, szükség esetén megismételhető. A n. infraorbitalis exhairesise Römer [4] szerint általában 1—2 év fájdalommentességet biztosít; ezt betegeinken is tapasztaltuk. Tapasztalataink szerint intraoralis behatolásból az ideg könnyebben kereshető fel, mint külső metszésből. A III. táblázaton szembetűnik, hogy a perifériás idegátmetszésekhez viszonyítva a Gasser-dúc forróvizes kezelése után több szövődmény — főleg szemészeti elváltozás — jöhet létre. Az eredmények értékeléséhez azonban figyelembe kell venni, hogy ezt a beavatkozást a legsúlyosabb esetekben végeztük, miután az egyszerűbb műtétek hatástalanok voltak. Az intracranialis műtétekhez, valamint a Gasser-ddc elektrokoagulációjához vagy alkohol-infiltrációjához viszonyítva a forróvíznek kevesebb a szövődménye [6, 9]. A keratitis neuroparalytica vagy súlyosabb esetben az azonos oldali szem megvakulása általában csak a forróvizes kezelés ismétlése után jön létre. Minél többször kell ezt a beavatkozást megismételni, annál nagyobb a valószínűsége szövődmények létrejöttének. A trigeminus-neuralgiás betegek kezelése során nyert tapasztalatainkat annyiban kívánjuk összefoglalni, hogy bár végleges gyógyulásról nem beszélhetünk, a betegnek minden esetben segítséget tudtunk nyújtani. Eredménynek tekinthető az is, hogy olyan makacs fájdalommal nem találkoztunk, amely craniotomiával járó beavatkozást tett volna szükségessé. összefoglalás A SzOTE Fogászati és Szájsebészeti Klinika 10 éves (1965—1974) trigeminusneuralgiás beteganyagának feldolgozása. A gyógyszeres terápia a 79 beteg harmadában volt bizonyos ideig hatásos. A perifériás idegágak mg étjei közül a nervus alveolaris inferiornak a foramen mandibulae és a foramen ovale közötti átmetszése és a disztális vég exhairesise volt a legeredményesebb; a makacs fájdalmak esetén végzett Oasser-dúc forróvizes kezelése után létrejött szemészeti elváltozások voltak a leggyakoribb szövődméneyk. IRODALOM: 1. Hoffmann, J., Szabó Gy., Bogáts L.: Orv. Hetil. 110, 955 (1969). — 2. Hoffmann, J., Szabó Gy., Endrödi J., Soós К.: Dtsch. Stomat. 20, 174 (1970). — 3. Matas: cit. Schuchardt, К.: Die Zahn-, Mund- und Kieferheilkunde. Urban et Schwarzenberg, München, 1957. 298 old. — 4. Börner, К. H.: Der Trigeminus. Thieme, Leipzig, 1955. 114 old. — 5. Soós К., Szabó Gy., Hoffmann, J., Bogáts L.: Minerva Neurochirurgica 13, 209 (1969). — 6. Szabó Gy., Hoffmann, J., Bogáts L.: Dtscb.
