Fogorvosi szemle, 1977 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

KÖNYVISMERTETÉS

27

К 0

> Y V I S M E H 1'

E TÉS

Kratschmar, A.: Ergonomisches Stoma-Symbol-System für Befundaufnahme, Planung und Behandlungsverlauf. Szerző kiadása, Wien, 1970.

Az eredményes tudományos munkához elengedhetetlenül szükséges szabványosított jelrendszerek bevezetése, valamint egységes terminológia kidolgozása. Napjainkban a tudományos kutatásokon kívül a gyakorlat, az ún. közvetlen termelő munka is hasonló igénnyel lép fel.

Fenti állítás természetesen a fogászatra is érvényes mind a tudományos, kutató, mind pedig a gyakorló orvos munkájára vonatkozólag. A szerző tudományos munkáiban az ilyen irányú, jogos igényt igyekszik kielégíteni. Már 1962-ben kidolgozott egy jelrendszert („Untersuchungsschema und Behandlungsplan- UB”), melyet követett 1969-ben a „Neue Parodontal Status”, majd 1974-ben a „Status praesens und Behandlungsplan” (SB) című munkája. Sok évi gyakorlat i tapasztalatait megítélve azonban Kratschmar úgy érzi, hogy a fenti jelrendszerek már túlhaladottak, ezért dolgozta ki e könyvében ismertetett Stoma-Symbol-System (3 S) táblázatait. Korábbi rendszerekhez viszonyítva a legfontosabb minőségi különbséget, fejlődést az jelenti, hogy a 3 S jelei lehetővé teszik a kezelési terv elkészítésén túlmenően a kezelések optimális sorrendjének feltüntetését a Kratschmar javasolta táblázatokban. De jelezhetők a befejezett kezelések is. A szerző FI)Г fogjelölést használ. A táblázatban megtalálható ennek megfelelően minden fog koronái és gyökéri résznek stilizált rajza. A klinikai fogkoronán észlelt elváltozások lokalizációs jelölésére is van lehetőség. A rtg-vizsgálatok eredményei, a parodontium állapota, a szájüreg nyálkahártyájának patológiai elváltozásai is feltüntethetek a táblázatban.

A kezelési terv készítésénél Kratschmar a piros színt használja a sürgősen elvégzendő gyógyítások, zöldet a szükséges, de nem sürgős kezelések jelölésére. A kék mutatja a kezelést nem igénylő klinikai észleléseket. Feketével rajzolja be a befejezett fogorvosi munkát. A kartonokon a kezelt beteg általános állapotára vonatkozó bejegyzésekre is van lehetőség (pl. kr. belgyógyászati betegség). A tervezett protetikai munkákat kódrendszer segítségével jelöli.

A szerző Mini, Midi és Maxi táblákat dolgozott ki, melyek közül egyedileg kell kiválasztani a kezelő orvosnak a legmegfelelőbbet az adatok jelölésére. Külön táblák szolgálnak az orthodontiai anomáliák, ill. kezelések rögzítésére.

Kratschmar jelrendszere logikusan szerkesztett, a félreértéseket kizárja. Szemléltető jellege lehetővé teszi a mindennapi gyógyító munkánál való alkalmazásán túlmenőleg a könnyebb információcserét is a nemzetközi tudományos életben. Külön fejezetet szentel néhány a gyakorlatban sokszor hibásan alkalmazott terminus technikus pontos meghatározására (pl.: ergonómia, szájhigiéné-indexek, transzpareneia, PMA index, standardizálás stb.).

A könyvet 19 színes ábrát tartalmazó melléklet teszi érthetővé, szemléletessé.

Czukor József dr. (Budapest)

Staegemann, G. (szerk.): Grundlagen der klinischen Stomatologie. (A klinikai stomatologia alapjai.) Barth, Leipzig, 1976. 474 old., 381. ábra.

A klinikai stomatologia minden ágát felölelő munka sajátságos célból íródott; a fogorvostanhallgató számára az egyes klinikai tárgyak részletes megismerése előtt azok alapjait, orvosi, stomatologiai összefüggéseit vázolja. A könyv szerkesztője és egyik fejezetének írója Staegemann professzor, aki a soktagú szerzőgárda szellemi termékeit összegyűjtötte és dicséretes módon összehangolta.

A könyv első fejezete a stomatologiai tevékenység feltételeivel foglalkozik (Staegemann, Nossek, Böhme, Gerber), kitér a fogorvosi munkahely berendezésére, felszerelésére, higiénéjére. A második fejezet a sebészi módszereket ismerteti (Kari, Schottke, Schumann, Bertoldt). Az érzéstelenítés és fogeltávolítás a súlypontjai a fejezetnek; ismerteti a szájsebészeti vizsgáló módszereket és a foghúzás utáni sebgyógyulást. A harmadik, terjedelmes fejezet tárgya a klinikai protetika ( Weiskopf, Musil, Köttner, Welker, Taege, Laetzsh, Ebersbach, Gehre). A rögzített pótlásokkal és ezzel kapcsolatban a protetikai anyagokkal részletesebben, a részleges és teljes fogsorokkal rövidebben foglalkozik. Míg a fix |>ót lások előkészítésének néhány apró részlete, fogása is bekerült a fejezetbe, addig a kivehető fogsorokkal csak a harapás megállapításáig foglalkozik. Kitűnő része (4. fejezet) a könyvnek, amelyik a konzerváló fogászat módszereit tömő-