Fogorvosi szemle, 1977 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

1977. január

LXX. évfolyam 1. szám

FOGORVOSI SZEMLE

Fogorvosi Szemle 70. 1—3. 1977.

Szegedi Orvostudományi Egyetem, Fogászati és Szájsebészeti Klinika (igazgató: Tóth Károly dr. egyetemi tanár)

A „Sulcus leukocyta szám” vizsgálata

(Irodalmi áttekintés)

KESZTHELYI GXJSZTiV dr.

A friss nyál három könnyen felismerhető sejtes elemet tartalmaz: baktériumokat, hámsejteket és leukocytákat.

Ellentétesek a nyálban levő leukocyták eredetére vonatkozó nézetek [23, 28, 38]. A ductus excretoriusból nyert nyál normális körülmények között [65] nem tartalmaz leukocytát (a továbbiakban: L). A leukocytáknak a sulcus gingivalisba vándorlását több mint ötven évvel ezelőtt Mendel [45] írta le. Többen megfigyelték [12, 33, 37, 52, 66], hogy fogatlan szájban alig találhatók L-к és számuk a fogak számának megfelelően változik [34]. Azt is leírták [52], hogy akinek van foga, annak nemcsak a L száma volt magasabb, mint a fogatlanoké, hanem a sulcus gingivahsból vett minta 45—50-szer több L-t tártál maizott, mint a száj bármely más részéről vett kenet.

Attström [2] az egészséges állapothoz képest idült gyulladásos íny esetén több L-t talált a sulcus gingiValisban. E megfigyelése alapján vetette fel a sulcus leukocyta számnak (SLSz) mint az ínygyulladás paraméterének vizsgálatát.

1. A leukocyták kemotaxisa

A leukocyták in vitro kemotaxisa már viszonylag régóta ismert [13, 42], de in vivo csak közvetett bizonyítékok állnak rendelkezésre.

A polimorf L-kra kemotactikus anyagokat két csoportra oszthatjuk. Az egyik csoportba a főleg bakteriális eredetű direkt kemotactikus anyagok, a másikba azok tartoznak, melyek a szervezet faktoraival együtt képesek kemotaxist létrehozni. Waerhaug és Steen [60] kimutatta, hogy a fogkövet tartalmazó tasakokban nagyszámú baktérium van, míg az egészséges sulcust sterilnek találta. Ezzel szemben számos vizsgálat bizonyította, hogy az egészséges ínybarázdában is találhatók baktériumok [7, 10, 19, 21]. Az élő baktériumok a polimorf leukoeytákra in vitro direkt kemotactikus hatásúak [31, 61, 63]. Többen is kimutatták, hogy még a 68 000 molekulasúlyú anyagok is átdiffundálhatnak a sulcus epitheliumon [17, 43, 59]. Schwartz, Stinson és Parker [55] úgy találta, hogy az endotoxin átjut az egészséges, mechanikusan ép sulcus hámján. Az endotoxinok kemotactikus hatásúak [16, 30, 44, 54]. A szájban a Gramnegatív baktériumok endotoxinokat termelnek [46].