Fogorvosi szemle, 1977 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1977-03-01 / 3. szám
92 CSORBA LÁSZLÓ DR. Fogorvosi Szemle 70. 92—95. 1977. Monori Járási I. sz. Szakorvosi Rendelőintézet Sérült fogmű lenyelésének veszélye és annak megelőzése* CSORBA LÁSZLÓ dr. Sérült fogműnek (tov.: s. fmű) azt nevezem, amelynek rögzítettsége a szájban a fogmű egységének megbomlása vagy a rögzítőanyag elégtelensége miatt bizonytalanná vált. A s. fműveknek helyileg irritatív és parodontopathiát keltő hatásuk lehet. Veszélyes helyzetet is teremthetnek, mert helyükről elmozdulva a garatba, légcsőbe, nyelőcsőbe juthatnak. Az aspiráció ritkább, a lenyelés azonban gyakoribb, jórészükről nem is tud a fogorvos. Tünetek és diagnózis A lenyelés diagnózisa nem mindig egyszerű. Duray és Révész [ 1] mellkasi röntgenen véletlenül vett észre kb. 8 hónapja lenyelt kapocsdarabot. A garatban vagy a nyelőcső kezdeti szakaszán elakadt fogmű fulladási tüneteket és erős hányingert okoz. Lejjebb haladása során könnyebbül ugyan a légzés, de mellkasi szorító érzés és diffúz mellkasi fájdalom alakul ki. Sima felületű idegen testek Nagy [5] szerint főleg a második fiziológiás szűkületben, éles darabok pedig bárhol elakadhatnak a nyelőcsőben. Ha az oesophagus peristaltikus mozgása során nem tudja továbbítani a s. fművet, körülötte izomspasmus alakul ki. Ulcerálódik a nyálkahártya, s a kialakuló oedemával elzárhatja a nyelőcsövet. Ilyen esetben a perforáció lehetősége miatt életveszélyes állapotba kerül a beteg. Az elakadt fogművek közül a teljesen akrilát anyagú darabok megtalálása nehéz. Az akrilát rtg-árnyékot nem ad, így mellkasi rtg-en nem látható, oesophagoscopia során pedig rózsaszín színe miatt alig különböztethető meg a nyálkahártya színétől. Több napos beékelődés során körülötte sarjszövet képződhet, ami vérzékenysége folytán rontja a látási viszonyokat, sőt daganat képét is utánozhatja [6]. Terápia Minthogy a s. fmű vagy darabjának lenyelése nem a fogászati rendelőben történik, a beteghez ügyeletes orvost vagy mentőt hívnak. Kisebb panaszok esetén a beteg sokszor nem is megy orvoshoz, avagy esetleg gégészeten, sebészeten jelentkezik. A fogorvos általában nem tud ezekről a betegekről, esetleg a gyógyulás után értesül róluk (lásd az 1. és 2. beteget). Amennyiben fogászaton jelentkezik a beteg, az anamnézis után ne elégedjünk meg fogtükör-vizsgálattal, hanem kérjünk gégészeti szakvéleményt is. Panaszmentesség esetén (a s. fmű valószínűen áthaladt a nyelőcsővön) a körzeti orvossal vagy sebésszel tárgyaljunk a szükséges obszervációról, esetleg a kórházi ápolásról. A nyelőcsőben elakadt fogműnek eltávolítása sürgős kórházi feladat. Eltávolításra Nagy [5] szerint négy lehetőség van: 1. Magasan a gégebemenet közelében laryngoscoppal; 2. a nyelőcsőből oesophagoscoppal; 3. a gyomorközelit gastrotomiával; 4. a nyelőcsőbe ékelődéskor oesophagotomiával mellkassebészeti osztályon. Ennek mortalitása 20—40%. * Az 1975 novemberében a VII. gödöllői fogászati egészségnevelési konferencián el hangzott előadás alapján.
