Fogorvosi szemle, 1977 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1977-03-01 / 3. szám
ZÁRÓDÁSI VISZONYOK 89 Fogorvosi Szemle 70. 89—91. 1977. Fővárosi Gyermekfogászati Központ (igazgató főorvos: Kovács Zoltán dr.) és az V. kér. Tanács V. B. Egészségügyi Osztálya (vezető főorvos: Fridmann Edit dr.) Okklúziós viszonyok a maradó első molaris extractio ja után RUHÁK GIZELLA dr. és SEBESTÉNY ERZSÉBET dr. Hogy orthodontiai anomáliát a fogívek tágításával vagy fogeltávolítással nyert helyteremtéssel kezeljünk, a mai napig is aktuális problémát jelent minden fogszabályozó orvosnak. Az esztétikus hatást rontó, soron kívül álló fog eltávolítása természetesnek tűnik. Ilyen esetről már 1773-ban tesz említést könyvében Pierre Fauchard (cit. 9.). A mai extractiós terápia tudományos alapját Lundström (cit. 11.) vetette meg (1923), amikor felhívta a figyelmet a fogak és állcsontok közti gyakori részaránytalanságra. Ha az extractiós terápia fejlődését figyelemmel kísérjük, láthatjuk, hogy még napjainkig is sokszor szoros összefüggésben áll a caries elleni küzdelemmel. A kettő egymással kapcsolódik, tehát összefüggésében kell vizsgálnunk. Irodalmi áttekintés 1803-ban Fox (cit. 9.) volt az első, aki mind a négy maradó első molaris extractiójával új kezelési módot ajánlott. Ezt az eljárást MacLean (cit. 13.) mint „a maradó eíső molarisok szisztémás extractióját” ajánlotta. A módszer előnyeit az alábbiakban foglalta össze: 1. Az extractio következtében az oldalsó fogak területén bekövetkező fellazulásnak cariest megelőző hatása is van. 2. A bölcsességfogak gyakori áttörési nehézségei megszűnnek. 3. A meglevő fogtorlódás mechanikai segédeszközök nélkül lényegesen javulhat, esetleg teljesen meg is szűnhet. A szisztémás hatos-extractiók azonban nem minden esetben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Gyakran következik be az okklúziós viszonyok felbomlása és harapássüllyedés [5]. Ennek egyrészt az aszimmetriás extractio, másrészt a nem kellő időben végzett fogeltávolítás lehet az oka. A szimmetriás extractió fontosságára már 1878- ban Barret (cit. 8.) felhívta a figyelmet. Ez a nézőpont a kiegészítő extractiók hangsúlyozásával ma is helytáll [6, 7]. Az extractio időpontját régebben a maradó második molarisok áttörése utánra szorították. A mai álláspont szerint a legkedvezőbb a hatos-extractiót közvetlenül a hetesek áttörése előtt elvégezni, mert a hézag ilyenkor záródik a legjobban [10, 11]. A kérdést cariesprofilaktikus szempontból vizsgálva, a hatos-extractio éppen a szuvasodás nagymértékű terjedése miatt ma még égetőbb probléma, mint valaha. Adler és Záray [1] szerint a maradó első molaris áttörése után sokszor már hetek, többnyire 6—18 hónap múlva szuvas. Picton [8] 5000 angol iskolás gyermek vizsgálatakor 12 éves korban ép első molárist csak 8%-ban talált. Gaertner [4] 153 orthodontiai kezelés alatt álló gyermek 1/3-án talált extrahált egy vagy több maradó első molárist. Szinte kézenfekvőnek tűnik, hogy főleg fogtorlódás esetében a szuvasodásnak legelőször áldozatul eső fogat távolítsuk el. Ez annál is indokoltabb, mivel az extrahált szegmentben a caries csökkenését figyelték meg [3, 13], bár ezt mások cáfolják [2]. Saját vizsgálataink Vizsgálataink első részében arról akartunk meggyőződni, hogy a főváros iskoláskorú gyermekei hány százalékában fordul elő a konzerváló fogászatra már alkalmatlan maradó első molarisok extractiója. Ennek érdekében 757 válogatatlan 6—18 éves gyermeket vizsgáltunk. Eredményünket az I. táblázatban foglaltuk össze. További lépésként a hatos-extractio utáni fogelmozdulások következtében kialakuló okklúziós viszonyok megállapítására újabb 402 válogatatlan 8—14
