Fogorvosi Szemle, 1976 (69. évfolyam, 1-12. szám
1976-03-01 / 3. szám
PROGNATHIA 79 A műtéti modellen a felső második praemolarisokra és az első molarisokra a multiband technikában használatos „dentaform” gyűrűket választunk ki és a fogakra applikáljuk. A gyűrűk buccalis felszínére, a rágósíkkal párhuzamosan, mindkét oldalon egy-egy tubust forraszttatunk, amelynek belső átmérője 1,2 mm. Ezután következik a front- és szemfogakra kerülő sínrész elkészítése. A sínt öntő viaszból kell megmintázni úgy, hogy az a fogak labiális felszínének kb. a 1. ábra középső harmadát fedje, és a kontaktpontok felett átterjedjen a fogak orális felszínére, ahol támaszkodó és tapadást biztosító felületet kell kiképezni. A sín labiális felszínére — minden egyes fognak megfelelően — kazettát kell mintázni, amely egy 1,2 mm átmérőjű, körátmetszetű labiális drótívnek megfelelő mélységű, a rágósíkkal párhuzamos vályúval, valamint az ív rögzítését biztosító retenciós széllel rendelkezzék. A viaszmodellt öntés céljára beágyazzák és Wironit (kobalt-króm-molibdén) övtözetből megöntik (2. ábra). A sínt 2. ábra kidolgozás után felhelyezzük a műtéti modellre. Ezután 1,2 mm átmérőjű körátmetszetű keményen rugózó rozsdamentes acéldrótból ívet hajlítunk úgy, hogy pontosan illeszkedjen a sín kazettáiba, és a hátsó fogakra helyezett gyűrűk buccalis tubusába (3. ábra). Műtét előtt a hátsó fogakra, valamint a frontfogakra elkészített sín-részeket cementtel beragasztjuk. A műtét során — miután a front- és szemfogakat magába foglaló maxilla-rész a kellő pozícióba került — becsúsztatjuk helyére a labiális ívet, és drótligatúrákkal rögzítjük a kazettákba (4. ábra). A műtétet ezután be lehet fejezni. Az új sínt alkalmazva azt tapasztaltuk, hogy megbízhatóan, tartósan rögzíti a törvégeket, a fogak occlusiós felszínét szabadon hagyja, így a mobilizált rész a szem ellenőrzése mellett az occlusiós viszonyokat figyelembe véve, a legkedve-
