Fogorvosi Szemle, 1976 (69. évfolyam, 1-12. szám

1976-03-01 / 3. szám

TEMPOROMANDIBULARIS DISZFUNKCIÖ

77

a kóros deviatiót vagy ,,Z” alakú nyitást. Röntgenfelvételt készítettünk mindkét oldali condylusról zárt és nyitott száj mellett. Ezután következett az occlusio pontos ellenőrzése: praematur érintkezés, elongált fogak, helytelen fogpótlás, foghiány, traumás occlusio. Tájékoztató minta és dezorientációs készülék elkészítése után (melyet hetekig vagy hónapokig hordattunk) végeztük el a protetikai rekonstrukciót. Eltekintve attól a 8—10 esettől, akiknél csak a diagnózisig jutottunk el, mert kezelésre nem jelentek meg, a többiek, akiket befejeztünk és kontrollra időnként behívtunk, teljes, vagy majdnem teljes gyógyulásról számoltak be. Volt köztük olyan is, aki évek óta képtelen volt a fájós oldalán feküdni, azóta nyugodtan fekszik azon az arcfelén. Vannak, akik teljesen elfelejtették melyik oldalon voltak a fájdalmaik, csak a regisztrált anamnézis utalt rá. Az egyéves kontroll alkalmával a trigger pontokat nem találtuk többé érzékenynek.

Közleményünkben szeretnénk rámutatni arra, hogy már a fogak részleges elvesztése is maga után vonja az occlusio megbomlását. Ennek eredménye a temporomandibularis szisztéma zavara, mely tűrhetetlen fájdalmakban, esetleg szájzárban jelentkezik. A gyakorló fogorvos általában csak a fogak épségét vizsgálja; így kerülnek ezen esetek az ideggyógyászatra, orr-fül-gége osztályra, ahol csupán tüneti terápiát alkalmaznak. Szakrendelésünk az egész megye területén igyekszik felkutatni ezen eseteket, melyek száma megítélésünk szerint egyre szaporodni fog amint a körzeti orvosok, fogorvosok, szakrendelések működési területünkről tudomást szereznek.

IRODALOM: 1. Carraro, J. J.: Temporomandibular joint syndrome. Oral Surg. 28, 54 (1969). — 2. Coffin, F.: A new concept of the cause of Costen’s temporomandibular arthrosis. J. Laryng 74, 155 (1960). — 3. Ember E.: Az állkapocsízület idült subluxatiójának mechanofunctiós kezelése. Fogorvosi Szemle 65, 172 (1972). — 4. Freese, A. S.: The temporomandibular joint and myofacial trigger areas in the dental diagnosis of pain. J. Amer. Dent. Ass. 59, 448 (1959). —5. Kellegren, J. H.: Observation on referred pains arising from muscles. Clin. Sc. 3, 175 (1939). — 6. Kemény I.: Az állkapocs kényszerhelyzetei. Fogorvosi Szemle 57, 297 (1964). -— 7. Perry, H. T.: Muscular changes associated with temporomandibular joint dysfunction. J. Amer. Dent. Ass. 54, 644 (1957). -— 8. Perry, H. T.: The symptomatology of temporomandibular joint disturbance. J. Prosth. Dent. 19, 288 (1968). — 9. Schwartz, L.: A temporomandibular joint pain-dysfunction syndrome. J. chron Dis 3, 284 (1956). — 10. Schwartz, L.: The Management of Disorders of the Temporomandibular Joint. J. Canad Dent. Ass. 25, 68 (1959). — 11. Schwartz, L.: Pain associated with the temporomandibular joint. J. Amer. Dent Ass. 51, 394 (1955). — 12. Sicher, H.: Structural and functional basis for disorders of the temporomandibular articulation. J. Oral Surg., 13, 275 (1955). — 13. Sztrilich P.: At, ízületi fejecs retrusiós kényszerhelyzetei a rendelőintézeti gyakorlatban. Fogorvosi Szemle 66, 204 (1973). — 14. Thomson, H.: Mandibular Joint Pain. Brit. Dent J. 107, 243 (1959). — 15. Thomson, H.: Temporomandibular joint Problems. Brit Dent J. Ill, 422 (1961). — 16. Vaughan, H. C.: Temporomandibular joint pain. A new diagnostic approach. J. Pros. Den. 4, 694 (1954).

>K. Manjiapom: ’lacmoma ecmpeuaeMocmu eucotHo-HUMcneneAiocmHOu duc(ßyHKijuu u ee Aeuenue

Abtop npoBeji npcmepKy 100 öojibHbix, HanpaBJieHHbix b KaßHHex HeBponamnorHH M3 KOTopbix oh b 25% cJiyqaeB HaÖJirogaji geHToreHHbie H3MeHeHHH h b 75% CJiynaeB — BIlCOHHO-HM>KHeHeJIK)CTHOH gHC(})yHKUHOHajlbHbie H3iWeHeHHfl. Abtop KJiaCCH(j)HHHpyeT oojibHHHHbift MaTepnaJi no nojiOBoii npHHagJiOKHOCTH, no B03pacTHbiM rpynnaiw n no flnaiH03y n onncbiBaeT cyTb MeToga HCCJiegoBaHHH h TepaneBTimecKHX BMemaTejibCTB.

Dr. Zsuzsa Csapiáros: Häufigkeit und Behandlung einer temporomandibulären Dysfunktion

Die Autorin kontrollierte 100, zwecks neurologischer Untersuchung eingewiesene Patienten. Bei 25% der Patienten war eine dentogene, bei 75% eine temporomandibulare Dysfunktion zu beobachten. Das Krankengut wird gemäss dem Geschlecht, Alter und diagnostischen Gesichtspunkten gruppiert. Die Untersuchungsmethode und das Wesen der therapeutischen Eingriffe wird bekannt gegeben.