Fogorvosi Szemle, 1976 (69. évfolyam, 1-12. szám
1976-03-01 / 3. szám
1976. március LXIX. évfolyam 3. szám FOGORVOSI SZEMLE FŐSZERKESZTŐ: Prof. dr. VARGA ISTVÁN Szerkesztették : 1908—1925. KÖRJIÖCZI ZOLTÁN dr. .1929—1931. Prof. 9IORELL1 GUSZTÁV Fogorvosi Szemle 69. 65—69. 1976. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Konzerváló Fogászati Klinikájának (igazgató: Bánóczy Jolán dr. egyetemi tanár) közleménye A caries patogenezisének immunológiai vonatkozásai Irta: VASS ZOLTÁN dr. és BÁNŐCZY JOLÁN dr. A caries patogenezisét magyarázó különböző hipotézisek csaknem kivétel nélkül szerepet tulajdonítanak a szájüregben normális körülmények között is jelenlevő mikroorganizmusoknak, melyek direkt, vagy indirekt módon segítik elő a caries keletkezését, illetve progresszióját. A legújabb nézetek szerint a dentalis plakknak alapvető szerepe van a caries megjelenésében és a folyamat további lefolyásában. Régebben lepedék alatt értettek minden a fog felszínén tapadó puhább, keményebb anyagot, elszíneződést. Pilz, Plaihner és Taatz szerint ma dentalis plakkon puha, stabil lepedéket értünk. Glickman szerint puha, amorph, granularis lerakódás, mely a fogak, fogművek és a fogkő felszínén gyűlik össze. Klinikailag „materia alba” néven is jelölik, mely akkumulált plakkot jelent. A plakk 20%-a organikus és anorganikus szilárd állomány, a többi víz. A szilárd állomány 70%-át baktériumok adják, melyek nagyrésze fakultatív anaerob, de obiigát anaerobok is jelen vannak. A flórának mintegy 3/4 részét streptococcusok képezik és kb. 100 000 coccusra jut egy lactobacillus. A bakteriális összetétel az idő függvényében változik. Az első napokban főleg eoccusok vannak jelen néhány pálcikával, később a eoccusok száma csökken és elszaporodnak a filamentumok. A plakk-epidemiológiai vizsgálatok pozitív összefüggést mutattak a streptococcus-szám és a caries szaporulat között. Ezekről számoltak be az utóbbi időben Ilceda, Sandham, Bradly, Gibbons, Depaola, Spinell és Skobe, Shklair Keene és Cullen. Velük szemben Duamy, Jablon és Zinner nem találtak összefüggést a mikroorganizmusok jelenléte és a caries-status között. Krasse és mtsai nem szelektált populációban szintén nem találtak összefüggést a streptococcusok száma és a caries frekvencia között, míg a szelektált, jelentős caries aktivitást mutató anyagon erős összefüggést találtak. Tapasztalataik szerint azoknak az iskolásgyermekeknek, akiknek az első vizsgálat óta, egy éven belül sok új simafelszíni cariese keletkezett, a streptococcus száma is jelentősen megnőtt szemben azokkal, akiknek kevés carieses laesiója keletkezett. A plakk-képződés megindulásánál alapvető a mikroorganizmusok tapadóképessége a fogak felszínén. Az ezirányú vizsgálatok kimutatták, hogy a legmarkánsabb tapadóképességet a streptococcus sanguis mutatta a száj kemény és lágy képleteihez, míg a streptococcus mutans a fogak felszínén különböző tapadóképességet mutatott. Van Houte és Green vizsgálatai azt látszanak igazolni, hogy a plakkképződés megindulásához sima felszínen streptococcus mutánsra és lactobacillusra egyaránt szükség van.
