Fogorvosi Szemle, 1976 (69. évfolyam, 1-12. szám
1976-11-01 / 11. szám
CSONTCISZTA 343 szövettani vizsgálat sem talált. A klinikai, műtéti és szövettani lelet alapján ecsc diagnózist állapítottunk meg. 2. Tizenhárom éves leány 1974 novemberében ciszta mandibulae inflammata diagnózissal került felvételre. Felvételét három évvel megelőzően állcsúcsát megütötte, és a bal alsó kettes fogának koronája megsérült. Felvétele előtt öt nappal erős fájdalom kíséretében álla megduzzadt. Bal alsó kismetszőjét trepanálták, antibiotikumot adtak, de panaszai nem szűntek meg. A beteg klinikai vizsgálatakor az állcsúcs mérsékelt duzzanatát és ezen a területen nyomésérzékenységet találtunk. Az alsó frontfogak a bal kismetsző kivételével épek, vitálisak, de kopogtatásra érzékenyek voltak. A frontfogak tájékán az áthajlási redő kitöltött, a nyálkahártya lobos volt. Tapintásra a beteg fájdalmat jelzett, fluktuációt nem észleltünk. Röntgenképeken a bal szemfogtól a jobb szemfogig terjedő, mintegy 1,5 cm átmérőjű felritkulás volt látható. Az üreg felső széle a fogak gyökerei közé terjedt, de a gyökércsúcsokkal nem volt kapcsolatban. A lamnia dura érintetlen volt. Felvétele után három nappal a frontfogak előzetes gyökértömése után helyi érzéstelenítésben műtétet végeztünk. Feltárás után az üregből bőséges gennyes váladék ürült. Az üreg fala kemény csontos volt. Cisztafalat a szövettani vizsgálat sem mutatott ki. Diagnózis: ecsc. 3. Huszonnyolc éves férfibeteg verekedés következtében elszenvedett állkapocstörés miatt került felvételre. A röntgenképen a bal alsó 2, 3 között és alatt közel háromszögalakú, mogyorónyi, élesszélű felritkulás volt látható. A törésvonal függőleges irányban, a felritkuláson haladt keresztül. A fogak vitálisak voltak. Műtétet nem végeztünk, a törést konzervatív úton kezeltük. 4. Huszonhét éves férfibeteg, cysta mandibulae diagnózissal került felvételre. Felvételét megelőzően a 38 pericoronaritise miatt kezelték; panaszai a fog eltávolítása nélkül megszűntek. Anamnózisében trauma nem szerepelt. Röntgenképen a bal alsó impactált bölcsességfog alatt kb. 1 cm átmérőjű, élesszélű felritkulás volt látható, amelynek felső széle a gyökércsúcsot nem érte el; a lamnia dura érintetlen volt. Helyi érzéstelenítésben feltártuk a kemény, csontosfalú üreget. Cisztafalat nem találtunk, de az üregben mésszerű szemcséket tartalmazó kevés bennék volt. A kaparék szövettani diagnózisa: fibroma cementificans. (A szövettani vizsgálat a SZOTE Kórbonctani és Kórszövettani Intézetében történt.) Megbeszélés Mint a bevezetőben említettük, az ecsc az esetek 60%-ában nem okoz tüneteket, és létezését legtöbbször a fogakról-állcsontokról készített rutin röntgenvizsgálat deríti ki [7, 11, 21]. Az első betegünk tipikus példa. Anamnézisében trauma nem szerepelt. Második betegünkön heveny-gennyes gyulladás volt jelen, ami ellentmond Rushton [29] ecsc-kra vonatkozó kritériumainak. Ez az ellentmondás azonban csak látszólagos, mivel az ecsc fertőződése nem spontán, hanem a sérült, idővel gangraenássá vált bal alsó kismetsző felől jött létre. Harmadik betegünk anamnézisében az állcsontot ért többszöri trauma szerepelt. Felvételét megelőző újabb trauma hatására állkapocstörés jött létre. Mivel az állcsonttörést konzervatíve kezeltük, szövettani vizsgálat nem történt. A beteget továbbra is ellenőrzés alatt tartjuk. Negyedik betegünkön az ecsc jóindulatú daganat degenerációja következtében jöhetett létre. Az ecsc sebészi kezelését, mint legtöbben, mi is helyesnek tartjuk. Bár az ecsc röntgenképe jellegzetes, pontos diagnózis csak a szövettani vizsgálat alapján történhet. A differenciál-diagnózis szempontjából — többek között — fontos elkülöníteni az ameloblastomától. Ugyanis pontos diagnózis hiányában felesleges, káros csonkító műtét történhet. Waldron [38] 11 éves leányon ameloblastomának diagnosztizált ecsc miatt féloldali mandibula-kiirtást írt le. Az ecsc sebészi feltárása nem nagy beavatkozás, érdemes minden esetben elvégezni, annak ellenére, hogy Blum [6] szerint az ecsc kezelés nélkül gyógyul. összefoglalás A szerzők négy egyszerű csontcisztét ismertetnek. Részletesen tárgyalják a patogenezisre vonatkozó különböző elképzeléseket és terápiás lehetőségeket.
