Fogorvosi Szemle, 1976 (69. évfolyam, 1-12. szám

1976-01-01 / 1. szám

ANODONTIA

21

A 11 éves leány karyotípusán az A csoport két tagján látható eltérés: 46 xy A2q-, A3 ti**, ami azonban az értékelés szerint normál variánsnak tekinthető (5. ábra). A 13 éves fiú karyotípusa ismét rendellenes: 46 xy A2q-, Asq- (6. ábra). Az apánál és a fiúnál a kromoszóma vizsgálat többszörös elvégzése során az eltérés 20%-on felüli gyakorisággal fordult elő.

Az irodalomban leírnak fogazati rendellenességgel (aplasia) társult többlet kromoszóma előfordulást is (Nasjleti). Elképzelhető tehát, hogy a fogazat kifejlődéséért „felelős” gének a kromoszómakép (karyotípus) „A” csoportjában fordulnának elő a metacentrikus kromoszómákon. Ezek a rendellenességek viszont a fogcsírák normális kialakulásában illetve fejlődésében zavart okoznának. Ezen feltevés pontosabb tisztázására további esetekben kívánunk részletes genetikai vizsgálatot végezni*.

A testvérpár rendszeres fogászati ellenőrzésünk alatt áll, így fogazatuk szanálása és protetikai ellátása folyamatban van azzal a céllal, hogy fogazatuk funkcióképes állapotban minél tovább megmaradjon.

*Ezúton kívánunk köszönetét mondani Till Gabriella dr. főorvosasszonynak, aki a Budapesti Műszaki Egyetem Szakorvosi Rendelőintézetében a kromoszóma vizsgálatokat számunkra elvégezte, illetve e vizsgálatok elvégzését lehetővé tette.

IRODALOMB. Berendt, H. C.: Report os seven cases of andodontia partialis. Oral. Surg. 3, 1435 Nov. (Í 950). —2. Bőik, L.: Ontogenia der Primatenzähne. Jena, 1913. —3. Boros, S.: Fogászati pathológia. Medicina, Budapest, 1961. -—4. Feinman, J.: Anodontia. A report of a case. J. Amer. Dent. Ass. 30, 539 (1943). — 5. Grahnen, H.: Hypodontia in the permanent dentition, a clinical and genetical investigation. Ódont, rev. (Suppl. 3.) 7, 419 (1956). — 6. Gronnen, C. J.: Partial anodontia: A report of one family. J. Amer. Dent. Ass. 73, 1117 (1966). — 7. Makra Cs., Pethő E.: Maradó fogak generalizált retentiója és aplasiája esetének ismertetése protetikai megoldása és genetikai vonatkozásai. Fogorv. Szle, 66, 480 (1973). — 8. Nasjleti, C. E.: Possible supernumerary chromosome associated with hypodontia. J. Dent. Res. 45, 973 (1966). — 9. Sabes, W. R. and Bartholdi, W. L.: Congenital partial anodontia of permanent dentition: A study of 157 cases. J. Dent. Child. 29, 211 (1962). — 10. Végh J.: Öröklött részleges fogatlanság egy család négy tagjánál. Fogorv. Szle, 51, 140 (1958).

P. Banop, r. Otto: ConpoeoncdaeMan xpoMocoMHaü amMameü vacmmHan aHodoHtnun y deyx öpambee

AßTopbi H3naraioT oTCHb pe«K0 BCTpenatomHÜCH cjiyMaü nacTHOHoft aHOßOHTHH, HaŐJiionaBmeft y «Byx SpaTbeB. Ha ocHOBaHUH xpoMocoMHoro HCCJieaoBaHHH, npHmma, no Bceií BepoHTHocTH, HBjineTcn HacjieflCTBeHHan.

R. B a k o d y und G. Ottó: Mit Chromosenaberration assoziierte partielle Anodontie bei Geschwistern

Es wird über einen sehr selten vorkommenden partiellen Anodontiefall bei Geschwistern bekanntgegeben. Aufgrund der Chromosenuntersuchung ist als Grund der Anomalie eine Vererbung anzunehmen.

** n kromoszómakar rövidülés